Magyar feltalálók: Békésy György és az érzékszervek

Néha elgondolkodom, hogy milyen csodálatos is az emberi test. Egy tökéletesen megalkotott szerkezet, melynek minden apró részlete fontos és nélkülözhetetlen, valamint minden pici rész hozzájárul a hibátlan működéshez. Ma már szinte mindent tudunk az emberi test felépítéséről. Köszönhető ez azoknak a kiváló tudósoknak és felfedezőknek, akik vizsgálatok sorozatával bizonyították feltételezésüket, és járultak hozzá az emberi szervezet működésének leírásához. Ilyen kutató volt Békésy György magyar-amerikai biofizikus, aki az emberi fül vizsgálatával foglalkozott, s e téren tett felfedezéséért Nobel-díjjal tüntették ki.

Békésy György 1899-ben született Budapesten. Diplomata édesapja munkája miatt gyermekkora és iskolai évei változatosan teltek. Folyamatos utazásban volt része. Általános iskoláit Münchenben és Konstantinápolyban, gimnáziumi tanulmányait Zürichben végezte. Mivel Svájcban felsőfokú tanintézetbe csak a 18. életévüket betöltő személyek iratkozhattak be, Békésy György 1917-ben műszerésztanoncként dolgozott egy analitikus mérlegeket készítő műhelyben. Ez egész életét végigkísérte, számos kísérleti berendezését maga tervezte és készítette el. 1916-ban nyert felvételt a berni egyetemre. Itt szerezte kémikusi diplomáját. Majd két évvel később fizikából doktorált.

A fiatal tehetségnek azonban hamar rá kellett jönnie, hogy diplomával és fokozattal rendelkezve is nehéz állást találnia. Hosszas keresgélés után a magyarországi Posta Kísérleti Állomáson talált helyet magának. Három évig dolgozott itt fizetés nélkül. Ez idő alatt korlátlanul használhatta az állomás laboratóriumát, ahol zavartalanul végezhette kutatásait. 1948-ig dolgozott itt, és távközléssel kapcsolatos kutatásokat végzett. Kezdetben a telefonkészülék hallgatójának fejlesztését kapta feladatául. Ennek megértéséhez meg kellett ismernie a fül mechanizmusát. Biológiai és anatómiai tanulmányokat végzett. Eközben jutott el a belső fülbeli idegi átvitel mechanikai jellemzőinek fölfedezéséhez.

1933-ban lett magántanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1939-ben az Akadémia levelező tagjává választotta. 1940-ben a tudományegyetem gyakorlati fizikai tanszékére kapott nyilvános rendes tanári kinevezést. Békésy ezt úgy vállalta el, hogy közben megtartotta akkor már főmérnöki állását is a Posta Kísérleti Állomáson. Majd a Pázmány Péter Tudományegyetem a gyakorlati fizika tanszék vezetésével bízta meg. Így szinte két laboratóriuma lett.

A II. világháború alatt a Posta Kísérleti Állomást bombatámadás érte, s az itt berendezett laboratórium nagy része is tönkrement. Néhány felszerelést azonban sikerült Békésynek átmenekítenie és elrejtenie a tudományegyetemen. Ennek köszönhetően a harcok befejeztével tovább folytathatta munkáját. 1946 őszén a stockholmi Karolinska Intézet meghívására – a Posta Kísérleti Állomástól fizetés nélküli kutatószabadságot kérve – Svédországba utazott. Itt folytatta füllel kapcsolatos kutatásait. Kísérleteit nem élő embereken végezte. Állatkísérletei során rájött, hogy a hallószerv működése a halál beállta után is fennmarad bizonyos ideg, így annak funkcióit boncolás közben is lehet végezni.

Békésy megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya is az. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy – ma úgy mondanánk: nemlineáris – hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is alátámasztotta, hogy e hullám csak a gyújtó szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják.

A svédországi kutatások után elfogadta az amerikai Harvard Egyetem meghívását. Itt mintegy 16 évig dolgozott. Itt tartózkodott akkor is, amikor 1961-ben a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseit orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.
Pár évvel később az épület, melyben laboratóriuma is volt, porig égett. Emiatt a Nobel-díjas tudós a Hawaii-szigeteken fekvő Honululura utazott. Az ottani telefontársaság keretei között kezdett el dolgozni, majd a hawaii egyetem érzékszervi tudományok tanszékének professzora lett.

A kiváló tudós soha nem házasodott meg, gyermekei sem születtek, akik örökölhették volna tehetségét. Honolulun halt meg 73 évesen, s végakaratának eleget téve hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Íme, még egy magyar lángelme, aki a hazáját elhagyva tudta beteljesíteni sorsát. Azon szenvedélyes kutatók közé tatozott, akik nem hátrálnak meg az eléjük tornyosuló akadályoktól. „Én mégis azt gondolom, hogy az életben szükségünk van a harcra, az akadályok leküzdésére.” (Részlet Békésy György visszaemlékezéseiből.)

Gál Adél

Kárpátalja.ma