Kezdőlap » Sorozatok » Magyar feltalálók » Magyar feltalálók: Cser Gyula és a kombinált feltöltés

Magyar feltalálók: Cser Gyula és a kombinált feltöltés

Néha megdöbbentő a felfedezés, hogy az elmúlt évtizedekben micsoda fejlődésen ment át az autóipar. A feltalálókról szóló sorozatunk részeit készítve, nem is olyan rég még a kezdetleges autókról, fejlettebb motorokról írtam, melyek koruk vívmányai között kiemelkedő helyet foglaltak el. Ám amilyen gyorsan a köztudatba kerültek, úgy el is tűntek. Vannak azonban az autógyártásnak olyan vívmányai, melyek ma is használatban vannak, s a mai napig szolgálják az autózást szeretők kényelmét. A fejlesztők, az újítók között pedig számtalanszor bukkanunk magyar nevekre.

Egyik közülük Cser Gyula, kinek szabadalma a maga korában nagy port kavart, s a mai napig használjuk is találmányát. Ez pedig nem más, mint a „kombinált feltöltés” néven elhíresült szerkezet. A világhírű magyar szabadalmat az AUTÓKUT (Autóipari Kutatóintézet) öttagú mérnökgárdája alkotott meg, élükön Cser Gyulával, azzal a kivételes képességű, nagyszerű mérnökemberrel, aki mintaképül szolgálhat az elkövetkezendő mérnökgenerációk számára.

A neves magyar tudós 1934-ben született Budapesten” – olvashatjuk Köteles Viktória könyvében az életrajzi adatokat. Az érettségi megszerzése után a Műegyetem hallgatója lett. Alig a diploma megszerzése után már dolgozott is. A Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) munkatársa lett. Eleinte motortervezéssel foglalkozott. A kezei alól került ki az első közvetlen befecskendezésű, magyar JÁFI-haszonjárműmotor.

Figyelme csak ezután terelődött a belsőégésű motorokra, s azok problémái felé. A haszonjárművek üzemeltetése ma már elképzelhetetlen lenne nagy teljesítményű, gazdaságos dízelmotorok nélkül. A növekvő áru- és utasforgalom azonban egyre nagyobb teljesítményű motorokat igényelt. Így legfőbb kérdése az volt, hogyan lehetne a motorok hatásfokát javítani. Vagyis azt szerette volna elérni, hogy miként lehet a motorok teljesítményét növelni úgy, hogy azok minél kevesebb üzemanyagot használjanak. Ráadásul a motorok teljesítménynövelését a méretek lényeges növelése nélkül kellett megoldaniuk.

A motorok teljesítményét a fordulatszám emelésével lehet növelni. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, hogy több üzemanyagot juttatunk a munkahengerekbe. A megfelelő keverék létrejöttéhez azonban jóval több levegő szükségeltetik, de ezt a dugattyúk a hagyományos szívásütemben nem képesek biztosítani. Kézenfekvőnek tűnik a megoldás, hogy külsőleg, kompressziós eljárással többletlevegőt kell préselni a hengerbe, miáltal az égés is tökéletesebb lesz, ugyanakkor csökken a hőmérsékletszint is. Az ilyen levegőbejuttatást nevezik feltöltésnek, amelynek egyik formája az ún. turbófeltöltés. Azonban induláskor és alacsony fordulatnál, amikor egyébként is több üzemanyagot igényel a motor, a turbinák igen rossz hatásfokkal működnek. A másik megoldást a dinamikus feltöltés jelentette, amit először versenyautók motorjaiban alkalmaztak. Ennél a módszernél a levegő szívócsövét úgy alakították ki, hogy a dugattyú fel-le járásával keltett lüktető mozgás a szívócsőben a levegőoszlop lengését felerősítette, és így elérhetővé vált a kívánt hatás.

A turbófeltöltés problémáját Cser Gyula és mérnöktársai (Annus Imre, Flórián Sándor, dr. Horváth György és Kocsis Ferenc) úgy oldották meg, hogy a két módszert egybeötvözték, s így kapta találmányuk a „kombinált feltöltés” megnevezést.

A magyar szabadalmat az Amerikai Egyesült Államoktól Japánig a világ minden számottevő autógyártója iparkodott minél hamarabb megvásárolni. Rövidesen általános alkalmazására került sor a járműiparban, s elmondható, hogy napjainkban sem veszített jelentőségéből.

A nemzetközi hírnevének köszönhetően sorra érkeztek a jobbnál jobb ajánlatok a világ vezető autógyártó cégeitől, Cser Gyula azonban sokakkal ellentétben itthon maradt. Szívügyének tekintette a magyar motorgyártást, és tudását, tehetségét otthon kívánta kamatoztatni.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!