Kezdőlap » Sorozatok » Magyar feltalálók » Magyar feltalálók: Hevesy György és a 72. elem

Magyar feltalálók: Hevesy György és a 72. elem

Az iskolai kémiaórákra visszagondolva legnagyobb örömömet a kémiai elemek táblázatának tanulásában leltem. Nem vonzott különösképpen az elemek világa, mégis szívesen tanulmányoztam Mengyelejev táblázatát. S csak sokkal később jöttem rá, hogy a rendszerben két olyan elem is van, mely magyar tudósainknak köszönhető. Ezek egyike a hafnium.
A hafniumot Hevesy György fedezte fel, aki az atomtudomány legnagyobbjai közé tartozik. A radioaktív izotóp nyomjelzés módszerének feltalálásáért (1913) kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.
A neves szakember a XIX. század végén, 1885-ben született Budapesten. A piarista gimnáziumban tanult. Egyetemi tanulmányait a budapesti, berlini és freiburgi egyetemen végezte. Pályafutását a zürichi egyetem tanársegédeként kezdte, Lorenz mellett, majd a karlsruhei műegyetemen Haber, Manchesterben Rutherford és Londonban Moseley mellett dolgozott. Ezután a budapesti egyetemen működött magántanárként. 1920-ban a koppenhágai egyetemre ment, ahol Bohr intézetében dolgozott.
Tulajdonképpen Rutherfordnak köszönhető, hogy Hevesy egy olyan munkán kezdett el dolgozni, mely elvezette őt később a Nobel-díjhoz. Azt a feladatot kapta, hogy egy uránérc-küldeményben válassza szét az ólmot és a radioaktív sugárzás egyik bomlástermékét, a rádium D-t. Hevesynek, noha rutinos vegyész volt, nem sikerült a különválasztás, hiszen a rádium-D egy sugárzó ólomizotóp, azaz a különválasztás kémiai eszközökkel lehetetlen. Az izotóp fogalma azonban akkor nem volt ismert, a felfedezés hónapokkal előzte meg Soddy fogalomalkotását. Kimutatható, hogy az izotóp fogalma a radioaktív bomlások vizsgálata, az eltolódási szabály fokozatos felismerése és megfogalmazása Bohr, Soddy, Fajans és Hevesy vitáiban, gondolatmenetük egymáshoz igazítása során alakult ki. Hevesy rájött arra, hogy a nem sugárzó ólom nyomon követhető a mellette fellelhető sugárzó rádium-D detektálásával: „ha két különböző ólomvegyületet állítunk elő, az egyiket közönséges, a másikat radioaktív ólomból, úgy módunkban van az egyik vegyület ólomatomját a másik ólomvegyület bármely ólomatomjától megkülönböztetni, minthogy az atomokat úgyszólván megjelöltük”.
Az első világháború kitörése alatt Hevesy katonai szolgálatot teljesített előbb Nagytétényben, majd Besztercebányán. Ideje nagy részét ekkor is az egyetemen tölthette, s előadásokat tartott a radioaktivitásról és annak felhasználási lehetőségeiről. A háború után is tovább folytatta kutatásait. Pályatársai szerették volna rábírni arra, hogy maradjon és végleg letelepedjen Magyarországon.
1920-ban kapta Niels Bohr meghívását, mely után rögtön Koppenhágába utazott. Céljuk a Mengyelejev által megálmodott periódusos rendszer 72. rendszámú elemének megtalálása volt, melyet mind ez idáig a kitartó kutatások ellenére sem sikerült megtalálni. Hosszas kutatását siker koronázta. Felfedezésüket Koppenhága régi neve után hafniumnak nevezték el.

mengyelejev_tablazat

Így az 1784-ben tellúrra bukkanó Müller Ferenc után Hevesy volt a második magyar, aki elemet fedezett fel. A hafnium kitérője után visszatért a nyomjelzéses eljárás továbbfejlesztéséhez, elsősorban a biológiai alkalmazások érdekelték. Később elfogadta a meghívást a freiburgi egyetem fizikai kémia tanszékére, és nyolc éven keresztül végzett eredményes munkát a kellemes légkörű intézetben, elsősorban a radioaktív nyomkövetés orvosi, biológiai alkalmazásai terén. Az itt kidolgozott két analitikai módszere, az izotóphígításos analízis és a röntgenfluoreszcenciás analízis az ötvenes évektől terjedtek el világszerte.
A legenda szerint Hevesy Dánia náci megszállásakor Max von Laue és James Franck Nobel-díjait feloldotta kristályvízben, és elhelyezte Bohr egyik laboratóriumában. A háború után megtalálta az oldatot, és kicsapta belőle az aranyat, a Nobel Társaság pedig ugyanabból az aranyból újraöntötte a szobrot.
1934-ben visszament Koppenhágába, s az éppen felfedezett neutronnal kezdett el dolgozni. 1943-ban a német megszállás elől Stockholmba menekült s egy évvel később az izotópok indikátorként való alkalmazásáért neki ítélték a kémiai Nobel-díjat. A Nobel-díj valóban csak egy volt a sok közül, amelyhez lassan jutott hozzá 1944-ben, éppen amikor Budapesten tombolt a vészkorszak. Valójában az 1943-as kémiai Nobel-díjat nyerte el, de az úgynevezett“”nemzetközi körülmények” miatt a Svéd Akadémia úgy határozott, ezt egy évvel később nyújtja át. Hevesy György azok közé tartozott, akiket nem a Nobel-díj tesz világhírű tudóssá, hanem akiknek Nobel-díja hozzájárul ahhoz, hogy az egész Nobel-intézmény őrizze kiemelkedő presztízsét – olvashatjuk a Fizikai Szemlében.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in feltalálók, Hevesy György, Mengyelejev táblázat
Magyar feltalálók: Pattantyús-Ábrahám Géza és a Pattantyús-módszer

A gépészet és a mérnöki tudományok terén van még mit fejlődnöm. A felszínes információk mellett elcsodálkozom eme tudományág sokszínűségén és...

Close