Magyar feltalálók: Hoff Miklós és a szerkezetek

A repülés történetét tanulmányozva számos magyar névre bukkanunk. Nemzetünk nagyjai kiváló szakmai tudásukkal olyan maradandó alkotásokat hoztak létre, melyeket sok esetben ma is alkalmaznak a szakemberek. Noha a repülőgépek vagy a tengeralattjárók, azok tervezése, működése igencsak távol állnak tőlem, most mégis erre a területre kalauzolnám a kedves Olvasót. Ejtsünk szót ezúttal a kevesek által ismert Hoff Miklósról, aki a repülőgépek tervezésével, azok szerkezeteinek elemzésével szerzett érdemeket magának.

Hoff Miklós 1906-ban született a dunántúli Mosonmagyaróváron – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Iskolai éveit a fővárosban, a méltán híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban töltötte. Már itt nagy érdeklődést mutatott a műszaki tantárgyak felé, de a történelem és a földrajz is a kedvencei közé tartozott. Emellett kiválóan hegedült. Az iskolai vonósnégyesben együtt játszott a később világhírűvé vált magyar karmesterrel és zeneszerzővel, Doráti Antallal. Az angol és német különóráiról pedig már ne is beszéljünk.

Az érettségi után beiratkozott a zürichi Szövetségi Műegyetem Gépészmérnöki Karára (http://mek.oszk.hu/03200/03277/03277.pdf). A diploma megszerzése után visszatért Budapestre, és tíz éven keresztül a csepeli Weiss Manfréd Műveknél dolgozott mint repülőgép-konstruktőr. Szerkezet- és szilárdságtani kutatásaiból írt néhány tanulmányát elküldte Kaliforniába, ahol azokat igen kedvezően fogadták. Hoff Miklós hamarosan meghívást kapott a Stanford Egyetemre, ahova 1938 őszén utazott. A II. világháború kitörése miatt már nem tért haza. A tengerentúlon 1942-ben sikeresen ledoktorált, majd a Brooklyn Műegyetem tanára, 1946-tól pedig professzora lett.

1957-ben a Stanford Egyetem vezetősége úgy döntött, hogy elérkezett az idő egy Aeronautikai és Asztronautikai Intézet létrehozására. A sürgető tényezők között ott volt az a tény, hogy az oroszok már útjára bocsátották az első mesterséges égitestet, a Szputnyik-1-et. Az intézet vezetőjének Kármán Tódor meggyőző ajánlására Hoff Miklóst nevezték ki, aki nyugdíjba vonulásáig töltötte be a vezetői széket.

Hoff Miklós kutatómunkája főként a repülőgépek szerkezeti elemeinek mechanikai szilárdságára, a hajlításokkal, feszültségekkel, rezgésekkel szemben fellépő tulajdonságok vizsgálatára irányult. Ezen a téren világviszonylatban is alapvető eredményeket ért el. Az általa tervezett ún. vékony falú szerkezeteket alkalmazták számos katonai és polgári repülőgép elkészítésében, a Tengerifarkas atom-tengeralattjáró megépítésekor, de az Apollo űrhajó kivitelezésében is. Kiváló szakmai tudása és felkészültsége révén számos szervezet tanácsadója, tudományos munkatársa volt. Dolgozott a NASA-nál, az Amerikai Nemzeti Mérnökakadémián, és az Amerikai Mechanikai Akadémia elnöki tisztét is megkapta. Az 1956-ban írt Szerkezetek elemzése című könyvét a legtöbb egyetem ma is alapműnek tekinti mérnökképzése során.

Hoff Miklós tudományos tevékenysége révén a legmagasabb szakmai elismeréseket is kiérdemelte, és számos szakmai díjat nyert el.
Hoff Miklós, miután 1971-ben nyugalomba vonult, ideje és energiája jelentős részét külföldi egyetemeken tartott előadásokra fordította. Közvetlensége, megnyerő és kimagasló intelligenciával átszőtt szellemes stílusa igen közkedveltté tette nemcsak kollégái, hanem diákjai körében is. Élete utolsó óráiban is körülvette őt barátai, diákjai szeretete. 1997. augusztus 4-én, kilencvenegy éves korában hunyt el Stanfordban.

Kármán Tódor, a század egyik kiváló tudósa mégsem tévedett.

Gál Adél
Kárpátalja.ma