Kezdőlap » Sorozatok » Magyar feltalálók » Magyar feltalálók: Pavlics Ferenc és a holdautó
Kép forrása: mult-kor.hu

Magyar feltalálók: Pavlics Ferenc és a holdautó

Idén volt 90 éves az a magyar feltaláló, aki megalkotta minden idők legdrágább autóját. Pavlics Ferenc, magyar származású amerikai mérnök 1970-ben 18 hónap alatt készítette el a világ első földön kívüli járművét, a holdautót. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük sorjában, hogyan jutott el egy magyar mérnök a Holdig.

Kép forrása: NASA

Pavlics Ferenc 1928-ban született Balozsameggyesen. Diplomáját a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karán szerezte – olvashatjuk Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Ezt követően ugyanitt lett tanársegéd, emellett pedig a Gépipari Tervező Intézet mérnöke. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után novemberben, leendő feleségével menekült Ausztriába, egyedül a diplomáját vitte magával. 1957 tavaszán került Amerikába, a New Jersey-i menekülttáborba, de öt nap múlva már állást is kapott: a General Motors frissen felállított detroiti kísérleti laboratóriumába vették fel. „1956 után Amerika és a többi nyugati ország is bűnösnek érezte magát, hogy nem segítették a magyar forradalmat. Ezért a magyar menekülteket felkeresték, felkarolták, így a 200 ezer kivándorlónak nem volt problémája új hazát és munkát találni.” – vallotta Pavlics egyik interjújában.

Mivel angolul akkor még nem beszélt, eleinte műszaki rajzolóként dolgozott, néhány hónap múlva került mérnöki beosztásba. A jármű és a talaj kölcsönhatását vizsgálta, terepjárók, lánctalpas járművek kifejlesztésével foglalkozott, elsősorban a hadsereg számára, közben a Michigani Egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott.

1961-ben áthelyezték Santa Barbarába, a GM villamos-meghajtású járművek kutatóközpontjába, ahol 1967-től a GM elektronikai részlegének műszaki igazgatója lett. A GM az Apollo-program 1961-es meghirdetésétől kezdve együttműködött az amerikai űrkutatási hivatallal (NASA). Pavlics vezető mérnökként vett részt a bolygók felszínén közlekedő távirányítású és ember vezette terepjárók tervezésének, fejlesztésének kutatómunkájában.

Az Apollo-program keretében szakemberek kiötlötték, hogy néhány expedíció során az űrszonda magával vihetne valamiféle járművet is, mellyel az asztronauták bejárhatnák a leszállóhely körüli 20-30 km-es körzetet. A holdautó, a Lunar Roving Vehicle (LRV) megtervezésével Pavlics Ferencet és csapatát bízták meg. A megrendelő szigorúan előírta, hogy a jármű tömege nem lehet több 208 kg-nál, ugyanakkor elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy két űrhajóst teljes felszerelésükkel és a gyűjtött kőzetmintákkal együtt elbírjon, miközben elfogadható sebességgel órákon keresztül üzemképes marad. A tervet sikerült végrehajtani. 18 hónap alatt elkészítették a világ első Földön kívüli járművét Santa Barbarában, 400 ember bevonásával.

Az egyenetlen felszínen közlekedő holdautónak erősnek, könnyűnek és mégis robusztusnak kellett lennie, ezért vázát alumínium csőből készítették, a kerékagy ugyancsak alumíniumból készült, az abroncsok pedig a lökéseket csillapító, erős, de rugalmas acél dróthálóból. A holdautót egyszerű kézi irányítókarral lehetett vezetni – a kart előretolva az autó gyorsított, a kar elfordításával pedig a kerekeket lehetett kormányozni. A kocsinak a nehéz holdi terepen biztonságosan kellett mozognia, 25 fokos emelkedőn fel kellett tudnia kapaszkodni, 30 cm magas akadályra felmászni, vagy 70 cm széles kráteren, árkon áthajtani. Oldalirányú stabilitására jellemző, hogy még 45 fokos lejtőn sem borulhatott fel. Ráadásul mindezen műszaki elvárásoknak -160 és +125 fokos hőmérsékleti tartományban kellett eleget tennie.

Az első LRV 1971-ben, az Apolló-15 expedícióval jutott a Holdra, és 27,8 km-t tett meg. 1972-ben két űrhajó is magával vitt egy-egy példányt: az Apollo-16 asztronautái 26,6 km-t utaztak vele, az Apollo-17 roverével 35,9 km-t tettek meg, és felállították a holdi sebességrekordot (18 km/óra). A három autó ma a Hold három különböző pontján parkol.

A Holdra tervezett terepjárókból összesen négy darab készült. Ám a negyedik sosem indult Föld körüli útjára.

A holdautó sikere után a General Motors Európába helyezte át a mérnököt. Az itt eltöltött hat év alatt Németországban részt vett az Opel Corsa kifejlesztésében és a spanyolországi Opel Espagna megtervezésében.

Visszatérve Santa Barbarába nyugdíjba vonult, s létrehozta saját mérnöki szaktanácsadó irodáját.

1971-ben az Apollo-program sikeréért, 1972-ben a holdautó kerekének kifejlesztéséért kapott NASA-díjat.

2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést „a Holdjáró (Lunar Roving Vehicle) létrehozásának kezdeményezéséért, megalkotásáért, mérnöki életművéért, valamint a magyar-amerikai ipari, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása érdekében végzett munkásságáért”. 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választotta, a szervezet Gépészeti Tagozata pedig Botka Imre-díjjal tüntette ki.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Csaknem 500 inzulinfüggő él a Munkácsi járásban

1923-ig a cukorbetegséget halálos ítéletnek is lehetett nevezni, hiszen az abban szenvedők nem élték túl a betegséget. Az inzulin felfedezése...

Close