Magyar feltalálók: Schless István és találmányai

Sorozatunkban többnyire olyan neves magyar szakemberekről írunk, akik a biológia, kémia, fizika területén jeleskedtek, korszerű gépek és azok alkatrészeinek megalkotásában játszottak kulcsfontosságú szerepet. Amiről eddig még nem esett szó, ez talán az építkezés. És igen, itt is volt mit felfedezni, hiszen az építőanyagok is koronként váltakoztak, fejlődtek. Mi tagadás, ebben is ott találjuk híres magyarjaink keze nyomát.
Elsőként Schless Istvánról írunk, akit a mesterséges márvány és az 1200 Celsius-fokig éghetetlen fa feltalálójaként tartanak számon. Az Európa-szerte ismert magyar feltaláló 1885-ben született Nagykanizsán. A neves könyvkötő generációs családból származó fiatalok nagy hírnévre tettek szert szülővárosuk könyvkötőiparában. A legfiatalabb gyermek, István azonban más pályát választott. Tanulmányait Debrecenben végezte. Néhány évvel később pedig Felvidékre költözött, ahol előbb a kralováni Cementgyár és Mészművek gyárigazgatója lett, később pedig a Skoda gyárban kezdett el dolgozni. Nem sokkal később egy incidens után újra visszaköltözött Nagykanizsára.
Visszatérve szülővárosába, szomorúan érzékelte, hogy a város képtelen munkát biztosítani az embereknek. Ezért Schless létrehozott egy szövetséget, amely alig egy héten belül 25 tisztviselőt és 400 munkást foglalkoztatott – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Ennek köszönhetően közel hatvan család lakásgondjait oldotta meg. A szervezet élete azonban nem tartott sokáig. Arra hivatkozva, hogy nem kommunista elvek szerint működik, megszüntették. Schless István ellehetetlenítve és vagyonából kifogyva mindentől visszavonult, és 1919-ben Ausztriába menekült.
Itt találmányai értékesítéséből tudott megélni. Tetemes vagyont is felhalmozott. Konkrét számok nincsenek, de az tény, hogy körülbelül 16 országban használták szabadalmait. Legjelentősebb találmánya a mesterséges márvány, mely ma az egyik legismertebb és leggyakrabban használt építőanyag. Ugyancsak nevéhez fűződik az 1200 Celsius-fokig éghetetlen fa, melyet elsősorban belső terek kialakításánál használnak. Emellett említést érdemelnek a szintén Schlesshez köthető olyan találmányok, mint az orvosi célokra használt rácsgipszkötés, a mészből előállított háztartási cikkek, és a magasnyomású cementcsövek is.
Annak ellenére, hogy hazája számtalanszor elüldözte és kisemmizte, Schless soha nem feledkezett meg Magyarországról – írja Köteles Viktória. 1934-ben egy építőipari szabadalom svájci értékesítéséből 25 000 pengőt ajánlott fel a Nagy-Magyarország emlékmű felállítására. És pont ezért a cselekedetéért a feltalálót nemzetközi bonyodalmak előidézésével vádolták meg. A pereskedéssel pedig az évek folyamán szinte mindenét ismét elveszítette.
Ezúttal Németországba utazott, hogy ott kezdje újra életét. Itt tehetségét felismerve, svájci és holland tőkecsoportok karolták fel. A jótékonykodást pedig továbbra sem hagyta abba. Sokáig támogatta szülővárosa szegényeit.
Élete végén teljesen megszakította kapcsolatait a külvilággal és visszavonult. Halálának pontos időpontja és sírhelye ma sem ismert.
Schless István életén végigtekintve láthatjuk, hogy valóban tehetséges volt. Emellett pedig olyan ragaszkodó és hazaszerető, hogy a kisemmizések és üldözések ellenére is ragaszkodott szülőhazájához, származását sosem feledte. Talán jobb lett volna időben felismerni tehetségét, s talán több találmánnyal lett volna gazdagabb a társadalom.

Gál Adél
Kárpátalja.ma