Kezdőlap » Sorozatok » Mesterségem címere » Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: babakészítő

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: babakészítő

A gyermekkor pótolhatatlan kellékei a játékok. Ahogy minden kisfiúnak kell, hogy legyen egy autója vagy labdája, úgy a kislányok sem nőhetnek fel babák nélkül.

Már az ókorban is babáztak az őseink. Eleinte rongyból, fából, viaszból, kukoricacsuhéból és agyagból készítették a játékszert, majd megjelentek a porcelán-, gumi- és műanyagbabák. Idővel külön iparággá nőtte ki magát a játékbaba készítése.

Az egyszerű rongybabáktól kezdve a Barbie babákon át a beszélő, pisilő és járó babákig igen széles e termékek palettája. Csak ízlés és pénztárca kérdése, hogy ki milyen babát választ a gyermekének.

Az utóbbi évtizedben a játékbabák új, textilből készült, egyedi ruházatú és arcú változata jelent meg a piacon.

Kárpátalján is egyre népszerűbbek ezek a játékok, melyek készítésével már nálunk is többen foglalkoznak.

A Beregszászban élő Papp Viktória két évvel ezelőtt kezdett hozzá ehhez a tevékenységhez. Termékei rövid időn belül elterjedtek. Hogy minek köszönhető a sikerük, kiderül a vele folytatott beszélgetésből.

 

– Beszéljünk először a gyermekkorodról és arról, hogy kitől örökölhetted a kézügyességedet!

– Beregszászban nőttem fel. A szüleim egyetlen gyermeke vagyok. Édesapám szobafestő-mázoló volt, édesanyám a kereskedelemben dolgozott.

Nem tudnám megmondani, hogy kitől örököltem a kreativitásomat. Talán abból ered, hogy humán beállítottságú a családunk. A felmenőim között és a rokonságom körében tanítók, zenetanárok vannak. Gyermekkoromban babákkal, kisautóval játszottam. Emellett szerettem rajzolni, festeni. Édesanyámmal kötöttünk, horgoltunk, hímeztünk. A nagymamám megtanított varrni, később megörököltem az ő régi varrógépét.

 

Tizenéves koromtól pedig érdekelt a lakberendezés; a házunkat is gyakran átrendeztem, vagy kiegészítőkkel tettem otthonosabbá.

 

– Hova jártál óvodába, iskolába?

– A beregszászi Sevcsenko utcai óvodába töltöttem el az óvodai éveket, majd a Beregszászi Anna Általános Iskola tanulója lettem. Ötödik osztálytól a hetedik osztály félévéig a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba jártam. Akkor átmentem a 10. számú iskolába. Édesapám megbetegedett, minél több időt szerettünk volna vele tölteni, ezért váltottunk intézményt.

 

– Milyen terveid voltak a továbbtanulást illetően?

– Magyar nyelv és irodalom szakos tanár akartam lenni. Az iskolában a magyartanárnőnk, Bacskó Mária néni volt a példaképem. Számos helyesírási szavalóversenyre küldött el. Szép eredményeket értem el.

 

– Mégsem ezt a pályát választottad…

– Ennek főként anyagi okai voltak. A családom nem engedhette meg, hogy egyetemre menjek. Egy lehetőségem maradt: felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola földrajz szakjára, ahová fel is vettek.

 

– Hogyan teltek a főiskolai évek?

– Rendkívül jó csoportom volt, a tanárainkat is szerettük. Negyedéves voltam, amikor a szintén földrajz szakos párommal, Gézával összeházasodtunk. Eközben már volt egy tanítványom, akit több tantárgyból is korrepetáltam. A diploma megszerzése után pedig a 10. számú iskolában lettem napközis tanár, illetve néhány hónapig helyettesítettem a földrajztanárt.

 

– Meddig dolgoztál az iskolában?

– Mindössze egy évet tanítottam ott, mert időközben kiderült, hogy babát várok. Zsombor fiunkkal három éven át otthon voltam, majd tanítottam néhány hónapot. Hamarosan megszületett Flóra lányunk, így a tanítást újból fel kellett függesztenem. Hat év kiesés után pedig már nem akartam visszamenni az iskolába.

 

– Mivel foglalkoztál a tanítás helyett?

– Amikor egyéves volt a fiunk, a férjemmel mind a ketten belevágtunk a PhD-képzésbe Debrecenben. Emellett dolgoztam titkárnőként; munkát vállaltam egy telefonos cégnél; ruhával kereskedtem a piacon és az interneten. Igazából egyik tevékenységet sem éreztem olyannak, amire vágytam volna. Aztán a babák készítése teljesen véletlenül jött az életembe.

 

– Mi volt ez a véletlen?

– Két évvel ezelőtt a családdal Odesszában nyaraltunk, ahol az egyik kirakatban megláttam egy babát. Nem akármilyen játékszer volt! Akkor kijelentettem a férjemnek, hogy én is fogok varrni egy ilyen babát.

 

– Amit meg is tettél…

– Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy hazajöttünk és rögtön varrni kezdtem. Eltelt néhány hónap, amikor az egyik téli nap eszembe jutott, hogy elkészítem ezt a babát. Rákerestem az interneten a szabásmintájára, majd az otthon található anyagokat felhasználva kézzel varrtam meg Flóra babát, ami a kislányunké lett. A mai napig őrzi.

 

– Nem hagyományos babáról van szó. Mit lehet tudni róla?

– Az én babáimat orosz és a svéd alkotók munkái ihlették. Az oroszoknál régóta van egy olyan hagyomány, hogy a kisgyermek ágyába beletesznek egy babát, hogy az távol tartsa a rosszat a kicsitől. Ebből indult ki az orosz hölgy, Tatjana Conne, aki arc nélküli textilbabát tervezett: csak két pont jelzi a baba szemét. Így semmilyen érzelmet nem fejez ki a játék, hanem azt a gyermek képzelheti bele a baba arcába. Conne oldalán szabásminták is találhatóak, eleinte ezeket használtam fel.

A másik textilbaba a Tilda baba, amelyet egy svéd művész és designer, Tony Finnanger alkotott meg a ’90-es években. Ezeknek a hosszú, elnyújtott végtagok a jellemzői, valamint az, hogy nincs szájuk. Ebben az esetben is azt az érzelmet láthatjuk a baba arcán, amit mi érzünk. Több könyvét is megvásároltam már a művésznőnek, sokat tanulok ezekből.

– Mitől lesz hasonmás a baba?

– A baba ruhája, a hajának a színe és formája, s a kiegészítők azok, amelyek az eredetire emlékeztetnek. Az arc minden esetben állandó: két pont. Előfordult már, hogy megkértek, hogy fessek szájat a babára, de nem szívesen teszem.

 

– Hogyan lett több a babakészítés, mint otthoni hobbi?

– Flóra babát feltettem az interneten a Facebook-oldalamra, amelyen már korábban is megosztottam egy-egy kreatív alkotásomat. Sokaknak megtetszett a baba, s többen rendeltek is belőle. Nem egyszerű babát kértek, hanem olyat, amelyik hasonlít arra a személyre, akinek készül. Így vette kezdetét a hasonmásbabák gyártása.

Ezeket a babákat már nem kézzel varrtam, hanem azzal a használt varrógéppel, amelyet a férjemmel vásároltunk erre a célra.

Sokat köszönhetek a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezetnek, ugyanis ők hívtak meg az első fesztiválokra, amelyeken kézműves-foglalkozásokat tartottam és bemutattam a termékeimet.

Nemrég létrehoztam a Facebook-on egy saját oldalt Papp Viki ArTory néven, ahol meg lehet tekinteni az eddigi munkáimat.

Egyelőre nincs energiám arra, hogy blogot vagy weboldalt működtessek.

 

– Említetted, hogy az első babához az otthon található alapanyagokat használtad fel. Miből dolgoztál később?

– Számos textillel foglalkozó céget ismerek, akik az interneten árulják a termékeiket. Többnyire tőlük szoktam vásárolni.

 

– Miket kell beszerezned egy-egy babához?

– Pamutot, cérnát, gombokat, tömítőanyagot, textilfestéket, műhajat, cipőt, névjegykártyát és egyéb kiegészítőket használok fel egy-egy baba elkészítésénél. Arra törekszem, hogy jó minőségű, természetbarát anyagokból varrjam meg a babákat. Mivel sokba kerül az alapanyag, igyekszem minél több tevékenységet magam elkészíteni. Mostanában megpróbáltam a cipőt is megvarrni. A játékokat kézzel ki is lehet mosni, illetve egy-egy típus öltöztethető is.

 

– Saját műhelyed is van?

– Nemrég készült el a munkasarkom. Nagyon boldoggá tesz, hogy ihletet adó körülmények között dolgozhatok, ahol minden kéznél van. Munka közben többnyire filmet nézek vagy zenét hallgatok.

– Milyen megrendeléseket kaptál eddig?

– Leggyakrabban felnőtt és gyermek-hasonmásbabákat kérnek tőlem. Előfordult már, hogy a menyasszony és a vőlegény mását kellett megvarrnom. Szakmákat bemutató babák is készültek már nálam. Emellett politikusok hasonmása is került már ki a kezem közül. A fiunk kérésére állatokat is varrtam már.

 

– Honnan érkeztek az eddigi felkéréseid?

– Kárpátaljáról, Magyarországról kerestek meg eddig leginkább, ám Amerikába is került már a babámból.

 

– Milyen méretűek ezek a termékek?

– 35 és 45 centiméteres babákat készítek most, de tervezem egy kisebb 20 centiméteres baba megvarrását is. Ennek anyagi okai is vannak. A kisebb babákat többen tudnák megvásárolni.

– Ha már szóba került: milyen árban kaphatóak ezek a játékok?

– Az alapanyag ára miatt meglehetősen drágák: most 600-750 hrivnyát kérek el egy babáért. Sokan nem értik ennek az okát és arra hivatkoznak, hogy a boltban olcsóbbat is lehet kapni. Ilyenkor elmondom, hogy ezek a termékek kézzel készülnek, egyedi alkotások, amelyekből nincs két egyforma a világon.

 

– Mennyi időbe telik egy-egy baba elkészítése?

– Általában egy babára egy hetet szánok. Ha nagyon sürgős, két nap alatt is kész vagyok vele, de szívesebben szánok rá több időt, hogy szépen kidolgozott legyen. Bizonyos elemeket, például a testet már előre el tudom készíteni nagyobb számban. A férjem is szokott segíteni nekem. Mindenben számíthatok az ő támogatására.

 

– Milyen terveid vannak?

– Szeretném egy prospektusban bemutatni a tevékenységemet. Ezen kívül újabb, fiúknak is szóló játékokat is szeretnék készíteni. A PhD-fokozat megszerzéséről sem tettem még le teljesen.

 

– Hogy érzed, megtaláltad az utadat az életben?

– Igen. Ez az én mesterségem. Ebben szeretnék fejlődni, s minél jobban kiteljesedni.

 

– Isten áldását kívánom mindehhez!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in baba, babakészítő
A babák és a mobileszközök

Egy amerikai kutatás azt vizsgálta, hogy a nyolc év alatti kisgyerekek hogyan használják a mobiltechnológiát.

Close