Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: építésvezető
Legutóbbi mesteremberemet, a Mezőgecsében élő Fejes Tibort a tetőről kellett lehívnom ahhoz, hogy elkészíthessem vele az interjút. Sokáig szabadkozott, mondván, hogy ő nem tanulta a szakmáját, nincs diplomája építésvezetésből. Végül csak belement a beszélgetésbe, s egy érdekes pályafutás körvonalazódott ki, ahogy elmesélte az életét.
− Tősgyökeres mezőgecsei?
− Igen, Mezőgecsében nőttem fel a két bátyámmal együtt. A szüleink kétkezi munkások voltak, édesapánk esztergályosként, traktorbrigadérosként kereste a kenyerét, míg édesanyánk a kolhoz dohányföldjén dolgozott.
− Tibor hova járt iskolába?
− Az első két évet a helyi általános iskolában végeztem el, majd az orosz tannyelvű Beregszászi 2. Számú Középiskola tanulója lettem. Három év után átmentem a Tiszacsomai Középiskolába, amely akkoriban nyitotta meg a kapuit.
− Milyen továbbtanulási tervei voltak?
− Könyvelő szerettem volna lenni, ezért az érettségit követően egy ternopili főiskolára adtam be a jelentkezésemet, azonban nem sikerült a felvételim. Hazajöttem és munkába álltam. Hamarosan besoroztak katonának, és két éven át az oroszországi Asztrahánban szolgáltam.
− Mi történt a leszerelése után?
− Budapesten vállaltam munkát a Betonútépítő Zrt.-nél. Szerkezetépítéssel foglalkoztunk, többek között felüljárókat építettünk. Három évig voltam a cégnél, majd hazajöttem Mezőgecsébe. Két éven át a „határból” éltem meg: sokakhoz hasonlóan gázolajat hordtam át Magyarországra. Aztán visszamentem az anyaországba dolgozni. Egészen 2003-ig voltam ott.
− Milyen munkába kezdett, miután hazatért Kárpátaljára?
− Mindig is vonzott az építkezés. Beregszászban vállaltam munkát, többnyire családi házakat építettünk: a pincétől a falakon át egészen a tetőig minden munkafolyamatot mi végeztünk el. Először segédmunkásként kezdtem – maltert hordtam, falat raktam, vakoltam −, majd lassan végigjártam a szamárlétrát, ellestem a mesterektől a fogásokat, és építésvezető lettem.
− Mikor hozta létre az első saját munkacsapatát?
− Az első brigádom 2005-ben alakult meg, s rögtön egy nagyobb feladatot vállaltunk el: a beregszászi Bereg Kábel Kft. gyárában kellett bontási és külső-belső építési munkákat végeznünk. Akkor ötven ember dolgozott a kezem alatt, s bő egy év alatt készültünk el az épülettel.
− Hogyan jutott el a híre másokhoz?
− Az egyik munkám hozta a másikat. Főként Beregszászban és környékén vállalok építésvezetést.
− Mivel kezdődik a munkája?
− Az első lépés a tervek elkészítése. Ezt rábízom a tulajdonosra. Amikor kész a terv és meg vannak az engedélyek, hozzákezdhetünk a kivitelezéshez. Közben természetesen számtalan változtatást eszközölnek a megrendelők, ennek nem mindig örülök. Az is előfordul, hogy egy régi ház felújítása közben újabb, előre nem látható hibák derülnek ki, ezeket is meg kell oldanunk.
− Az anyagbeszerzés kinek a feladata?
− Ez igény szerint történik. Az építkezéshez szükséges anyagok – cement, faáru, tégla, homok stb. – beszerzését elvégezheti a megrendelő is, de én is megvásárolom, ha kell. Beregszászban már mindent be lehet szerezni, ami egy építkezéshez kell, s a minőséggel sincs probléma.
− Ha megvásárolták a szükséges anyagokat, milyen fázisai vannak az építkezésnek?
− Amennyiben teljesen új házat kell emelni, akkor az alap kiásásánál, zsaluzásánál és beöntésénél kezdjük, majd jön a falazás, az áthidalások elhelyezése, a betonfödém lerakása és a koszorú zsaluzása. Ezt követi a tetőszerkezet elkészítése (építés, fóliázás, lécezés), a tetőfedő anyag felhelyezése, illetve a bádogos munkák elvégzése. Az épületen belül a belső válaszfalak felrakása, a vezetékek, csövek helyének előkészítése, a nyílászárók beszerelése. Végül a külső és belső szigetelés, a vakolás és a festés következik. A ház felépítése mellett a terasz és a járda elkészítését is vállaljuk.
− Az elmúlt években csökkent az építkezési kedv? Mi a tapasztalata?
− Azt látom, hogy nem újat építenek az emberek, hanem inkább a meglévő régit újítják fel vagy alakítják át. Sokan külföldön dolgoznak, ebből futja nekik a költségekre. Most is egy régi ház felújításán dolgozunk. Már lebontottuk a tetőt, megöntöttük a koszorút, elkészült a székrendszer, és kifaragtuk a szarufákat.
− Mikor pihennek?
− Télen van rá egy-két hónapunk, hogy lazítsunk, de általában februárban már kezdünk. Sajnos ünnepnapokon is dolgozunk. Jómagam arra törekszem, hogy egyházi ünnepeken részt vegyek a szent liturgián. Utána megyek az embereimhez, s folytatjuk a munkát. A Mezőgecsei Görögkatolikus Egyházközség kurátora vagyok.
− Templomfelújítást vagy -építést is vállalt már?
− A macsolai római és görögkatolikus templom felújítását az én brigádom végezte. Időszerű volt a tetőcsere, a szarufák nagyon rossz állapotban voltak. A tető átfedésével kezdtük, majd a falakkal folytattuk, amelyek egyébként stabilan álltak, ugyanis kőből épült az egész templom. Kigletteltük és kifestettük a falakat, valamint egy sekrestyével és egy hittanteremmel toldottuk meg a templomot. Idén májusban szentelték fel a templomot, s adták át újra a közösségnek.
− Otthon is építkezik?
− Ahogy az már lenni szokott, a saját mindig az utolsó helyre kerül: az otthoni építkezés még félben van.
− Hogyhogy Tibor is felmegy a tetőre?
− Munkaerőhiány van, az ácsok, kőművesek többsége külföldön vállalt munkát. Csehországi, németországi, magyarországi építkezéseken dolgoznak. Most én is beálltam a munkásaim közé dolgozni. Folyamatos a felkérés, a többi között családi ház alapozása, külső színezés vár még ránk.
− Sok erőt és egészséget kívánok mindehhez!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma