Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: földrajz szakos tanár

A nagyszőlősi járási Tiszakeresztúrból származik, s a helyi általános iskola földrajz szakos tanára, valamint szervező pedagógusa Kardos Norbert, akivel ezúttal megismerkedhetünk.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egykori hallgatója azért tért vissza néhány hónapra alma materébe, hogy részt vegyen azon az idegenvezető-képzésen, melyet a főiskola a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanáccsal karöltve szervezett. A tanfolyamon találkoztam Norberttel, akivel a főiskolai évekről, a földrajztanításról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Ismerjük meg őt!

 

– Honnan származol?

– Tiszakeresztúrban nőttünk fel a testvéremmel. Édesapánk agrármérnökként a helyi kolhozban dolgozott, édesanyánk pedig medikusként tevékenykedett. Ma már mindketten nyugdíjasok.

 

– Hol végezted a tanulmányaidat?

– A helyi általános iskola befejezése után a magyar tannyelvű Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában szereztem érettségit. Ezt követően sikeresen felvételiztem a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola földrajz szakára. A négyéves alapképzés után még egy évet kellett tanulnom a molodsij szpecialiszt szintű diploma megszerzéséhez.

 

– Miért pont a földrajzot választottad?

– Ez a terület, a természet, Kárpátalja kincseinek ismerete mindig is közel állt hozzám. Az iskolai utazások és a szüleimmel töltött kirándulások során bejárhattam a szülőföldem egy részét, ám igazán csak földrajz szakos hallgatóként ismerhettem meg Kárpátalja és a Kárpátok vidékét. A tanáraink, Gönczy Sándor, Molnár József, Izsák Tibor vezetése alatt megtartott terepgyakorlatok felejthetetlenek maradtak.

 

– Mire emlékszel vissza leginkább?

– Bejártuk Rahó környékét, a Szinevéri Nemzeti Parkot; megmásztuk a Hoverlát. A legemlékezetesebb túránk a Szvidoveci hegygerinc csúcsán, az 1883 méter magas Iker-havason (Bliznyica) történt. Augusztus ellenére olyan ködben haladtunk, hogy csak pár méterre láttunk, de teljesítettük a kitűzött célt.

 

– Mi történt a főiskola befejezése után?

– Alapdiplomával a zsebemben munkába álltam a Tiszakeresztúri Általános Iskolában. Ennek már tizenkét éve. Először nem kaptam földrajzórát, hanem öt éven át szervező pedagógusként tevékenykedtem. Az én feladatom volt a magyar nemzeti ünnepek, az ukrán állami ünnepek, az évszakokhoz kötődő rendezvények, mint amilyen a farsangi mulatság, világnapok, valamint az évnyitók, évzárók megszervezése.

Öt év után kezdtem földrajzot tanítani. Jelenleg heti kilenc órában oktatom a természetismeretet és a földrajzot a tanulóknak.

 

– Milyennek látod a tananyagot?

– Az 5–8. osztályokban elégnek tűnik a heti két tanóra földrajzból, itt még a tananyag is érthető és feldolgozható. A kilencedik évfolyamon azonban kevésnek bizonyul a heti másfél óra (egyik félévben kettő, a másikban egy óra adott az anyag elsajátítására). Itt nehéz a tanterv: olyan szinten kell tanítani a gazdaságföldrajzot, mint egykor a középiskolában.

Ugyanakkor pozitívum, hogy a kilencedikes tankönyvben külön fejezetet szentelnek Kárpátaljának.

A korábbi években még az is módunkban állt, hogy külön szakkörön mutassuk be a régiónk földrajzát. Még kirándulni is elvittem a gyerekeket. Sajnos ez a lehetőség mára megszűnt.

 

– Hogy látod, mennyire ismerik a tanulók a saját szülőföldjüket?

– Nem igazán járnak el kirándulni, túrázni a gyerekek. Ebből adódóan csak keveset tudnak Kárpátaljáról. Igyekszem nekik a saját élményeimről is mesélni, illetve képeket viszek be az órára, kivetítek nekik egy-egy anyagot a falra.

Emellett a tiszakeresztúri iskola is igyekszik megszervezni egy-egy utazást. Az anyaországgal is kapcsolatban vagyunk. Minden évben meglátogatjuk az ottani testvériskolánkat, valamint mi is fogadunk magyarországi tanulókat.

 

– Mennyire érdekli a földrajz a mai ifjúságot?

– Azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz bármi iránt is felkelteni a figyelmüket. Azért már van egy-egy tanítványom, aki hozzám hasonlóan szintén a Rákóczi-főiskola földrajz szakát választotta, s hamarosan kollégák leszünk.

 

– Beszéljünk egy kicsit a magánéletedről is!

– Néhány évvel ezelőtt megnősültem, a feleségem tiszaújhelyi származású, tanító szakos. Ő is a Rákóczi-főiskolán szerzett diplomát. Két lányunk van, a nagyobbik már iskolás Tiszakeresztúrban. Most Tiszaújhelyben élünk, ám Tiszakeresztúrban építkezünk.

 

– Ezek szerint Kárpátalján képzelitek el a jövőtöket.

– Egyelőre úgy érzem, hogy itt a helyünk, s még bírjuk a nehézségeket. A feleségem felvetette, hogy menjünk el Magyarországra, de én szívesebben élnék Kárpátalján.

 

– Tanárként?

– Részben megmaradnék a pedagógusi pályánál, részben pedig új területen is kipróbálnám magam. Ezért is iratkoztam be az idegenvezető-képzésre. Szeretnék falusi turizmussal és idegenvezetéssel foglalkozni. A tiszakeresztúri fiatal és ambiciózus polgármester, Dobsa István lát perspektívát a falusi turizmusban, én pedig, mint községi tanácsi képviselő, támogatom.

 

– Sok sikert kívánok a tanfolyam elvégzéséhez és a további tanári pályádhoz!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma