Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: harisnyavirág készítő kézműves

Kárpátalján a hagyományos szakmák mellett, mint amilyen az asztalos, a szobrász, a kádár, fazekas és szövőmester, számos fiatal foglalkozik különleges kézműves tevékenységgel. A fesztiválokon, falu- és városnapokon ma már találkozhatunk gyöngyszövőkkel, pólófestőkkel, és egyéb, érdekesnek tűnő kis szakmák képviselőivel.

Ezúttal a beregszászi városnap kézműves standján felállított sátrakban nézelődtem, amikor felfedeztem Tóth Sápi Éva asztalát, melyet mutatós harisnyavirágokkal rakott tele.

 

– Szőlősgyuláról érkeztem. Három éve foglalkozom harisnyavirágok, filcből készült díszek készítésével, valamint hagyományos és szalaghímzéssel.

 

– Hogyan jött az életébe ez a tevékenység?

– Amikor férjhez mentem, a szülőfalumból, Nevetlenfaluból Szőlősgyulára költöztem. Akkoriban egy élelmiszerboltban dolgoztam pénztárosként. Három évvel ezelőtt megszületett a kislányunk Dorina, akivel otthon maradtam szülési szabadságon. Az ő gondozása mellett maradt annyi időm, hogy kipróbáljam a kézügyességem. Először a YouTube-on nézelődtem, az ott található videók alapján láttam hozzá a harisnyavirágok elkészítéséhez.

– Milyen eszközökre volt szükség ehhez?

– A nővérem hozott nekem Vásárosnaményból jobb minőségű harisnyát, azzal kezdtem. Vettem még ollót, csípőfogót, drótot, kaspókat, takarószalagot, cérnákat és gyöngyöket. Az alapanyagokat nem könnyű beszerezni. Van, amit Magyarországon vásárolok meg, mást Romániában és Ukrajnában.

 

– Mennyire volt nehéz elsajátítania a technikát?

– Első perctől ráállt a kezem. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy sok türelmet és kitartást igényel a virágok elkészítése. A lányoknak általában jobban megy, mint a fiúknak.

 

– Kitől örökölhette a kézügyességét?

– A családban jelen van a művészi vonal: édesanyám szépen hímez, édesapám régebben zenélt.

 

– Hogyan ismerték meg a tevékenységét mások is?

– Először csak saját részre, illetve ajándékba készítettem virágokat. Aztán az interneten és a faluban egyre többen látták a munkáimat, s idővel rendeltek is tőlem. A helyi polgármester pedig elvitte egy magyarországi rendezvényre az alkotásaimat, melyek olyan népszerűek voltak, hogy egyet sem hozott haza.

Később kézműves vásárokra is kivettem a portékámat. Egy éve pedig felkért a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, hogy vegyek részt a kulturális rendezvényeiken. A beregszászi versenynapra is ők hívtak meg.

– Mivel foglalkozik, ha otthon van?

– Még tart a szülési szabadság, otthon vagyok a kislányunkkal. A szőlősgyulai gyerekeknek szoktam foglalkozást tartani. Az a tapasztalatom, hogy hatéves kortól érdemes kipróbálni a harisnyavirág készítését. Felső korhatár nincs. Egyszer Huszton egy 70 éves néni jött oda hozzám, hogy kipróbálja ezt a technikát.

 

– Mit szól ehhez a tevékenységhez a család?

– Teljes mértékben támogatnak. Dorina nagyon élvezi a harisnyákkal való játékot. Már most látszik, hogy lesz érzéke a kézművességhez.

 

– Hogyan tovább?

– Jövő hónapban lejár a szülési szabadság, újra munkába kell állnom. Azt már most tudom, hogy kevesebb óraszámban fogok dolgozni, s hogy a kézimunkázást folytatni fogom.

 

– Így legyen! Isten áldását kívánom hozzá!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma