Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: könyvesboltos

A világon számos különleges könyvesbolt létezik. Van olyan, amelyet az épülete – egy régi templom, színház, hajó, mozi – tesz érdekessé. Más könyvesboltok a benne található könyvek és kiadványok miatt izgalmasak.

A Beregszászi Református Iratmisszió és Könyvesboltot az teszi egyedivé, hogy Kárpátalján ez az egyetlen olyan könyvesbolt, amelyben magyar nyelvű keresztény irodalom lelhető fel.

A gyülekezeti parókia lépcsőházában kialakított aprócska üzlet mára igazi ékszerdobozzá fejlődött, melyben a könyvek, naptárak, képeslapok mellett magyaros ajándéktárgyakat és társasjátékokat is vásárolhatunk.

Samók Zsuzsanna 16 éve vesz részt aktívan a könyvesbolt vezetésében.

Róla, a könyvesboltban eltöltött éveiről és a további terveiről beszélgettünk.

 

– Tősgyökeres beregszászi vagy?

– Az ungvári származású nagymamát leszámítva a családom minden tagja Beregszászban született és élt. Én is itt nőttem fel. A szüleim már nyugdíjasok. Az édesapám hegesztő volt, az édesanyám egy vetőmagokat értékesítő boltban helyezkedett el mint eladót. Ő a mai napig ott dolgozik.

– Milyen szerepe volt a családodban a könyveknek?

– Nálunk mindenki olvasott. A szüleim főként szépirodalmat vásároltak. A bátyám Fekete István műveit szerette. Gyermekként a képes Biblia, valamint Roy Krisztina könyvei keltették fel az érdeklődésemet, s a későbbiekben is a keresztény irodalmat olvastam szívesebben.

Az iskolai kötelező olvasmányokért nem rajongtam. Habár a világirodalom-tanárnőnk, Huszti Andrea olyan könyveket is elolvastatott velünk – például Charlotte Brontë Jane Eyre című művét –, amelyek tetszettek.

 

– Honnan szereztétek be akkoriban a magyar nyelvű kiadványokat?

– Beregszászban – az OTP jelenlegi épületében – működött egy könyvesbolt, amelynek magyar részlege is volt. Emellett Magyarországról is kaptunk könyveket. Majd írtam a Németországban szerkesztett Vetés és Aratás evangéliumi folyóirathoz és tőlük rendeltem meg könyveket, melyek aztán postán érkeztek meg Beregszászba.

 

– Említetted a világirodalom órát. Hova jártál iskolába?

– A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola tanulója voltam, ott is érettségiztem.

– Milyen terveid voltak a középiskola befejezését követően?

– Már 11. osztályos koromban besegítettem a Beregszászi Református Egyházközségnek: az akkori lelkészünk, Szabó Béla tiszteletes kérésére részt vettem a vasárnapi iskola vezetésében.

Az érettségit követően pedig elvégeztem a hitoktatói képzést, s kilenc éven át beregszászi óvodákban és iskolákban hitoktattam.

 

– Szeretted a munkád?

– Igyekeztem szívvel-lélekkel végezni a munkám, ám valahol mindig azt éreztem, hogy nem ez az, amit egész életemben végezni akarok. Voltak apró jelek – így utólag visszatekintve látom –, amelyek már akkor irányt mutattak nekem. Egyik ilyen élményem, amikor 18 évesen először jártam a debreceni református könyvesboltban: úgy éreztem, hogy de jó lenne egy ilyen környezetben dolgozni.

 

– Hogyan vált valóra az álmod?

– Még hitoktató voltam, amikor 2000-ben a későbbi férjemmel, Samók Attilával megismerkedtem. Ő akkor Magyarországon dolgozott, ám az akkori lelkészünk, Taracközi Gerzson hazahívta őt, s azzal a feladattal bízta meg, hogy indítsa el és vezesse a Beregszászi Református Iratmisszió és Könyvesboltot. Gerzson tiszteletes főleg a Harmat, Parakletos és a Kálvin kiadókkal vette fel a kapcsolatot, tőlük érkeztek az első kiadványok.

 

– Hol nyitották meg a könyvesboltot?

– A parókia lépcsőházában rendezték be az üzletet, amely kezdetben egy asztalból és néhány polcból állt. Eleinte csak Bibliát és könyveket lehetett benne vásárolni.  Id. Orosz Magdolna volt az eladó. Amikor ő 2002-ben elhunyt, én vettem át a boltban a munkát.

 

– Mi változott onnantól kezdve, hogy te álltál a pult mögé?

– Igyekeztünk bővíteni a kínálatot. A könyvek mellé igés bögréket és beregi szőttest, képeslapokat, naptárakat is beszereztünk. Amióta az interneten is böngészhetünk és rendelhetünk, sokkal több lehetőségünk van. Az elmúlt években arra törekedtünk, hogy támogassuk a helyi kézműveseket, vállalkozókat. Az ő termékeik is megtalálhatóak nálunk.

Van egy saját műhelyünk, a FaBrika, ahonnan fára gravírozott áldások, üdvözlő feliratok, kulcstartók kerülnek ki. Ezzel a férjem foglalkozik.

– Kezdetben kik keresték fel a boltot?

– Eleinte többnyire vidékiek és reformátusok jöttek be hozzánk. Ma már széles a vendégkörünk. Vallástól, kortól és lakóhelytől függetlenül sokan felkeresnek bennünket.

 

– Ehhez az is hozzájárult, hogy két évvel ezelőtt átépítettétek és kibővítettétek az üzletet.

– Már régóta tervezgettük, hogy beépítjük a galériát. Féltünk belevágni, pénzünk sem volt rá. Amit megkerestünk az eladással, azt mindig visszaforgattuk a termékekbe. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy elvégezzük a szükséges átalakításokat. Kölcsönt vettünk fel, majd volt egy sikeres pályázatunk az Egán Ede program keretében, melynek segítségével sikerült megvalósítani a tervünket. Egy hónapig tartottunk zárva, a fő termékeinket ez idő alatt a Tesz-Vesz hobbi- és ajándékboltban árultuk.

 

– Kellemes és a korábbinál jóval tágasabb bolt lett az eredmény.

– Igen. Így már jutott hely másféle termékeknek, a többi között társasjátékoknak, újabb ajándéktárgyaknak is. A keresztény témájú könyvek mellett szépirodalommal és mesekönyvekkel is foglalkozunk.

– Mennyire ismered a könyveiteket?

– Többet elolvasok közülük. Van, amelyiknek csak a tartalmát vagy a szerzőjét ismerem. Igyekszem tájékozódni, hogy mi az, amit az olvasóközönség keres.

 

– Megtaláltad a helyed ebben a munkában?

– Egyértelműen ez az, ami nekem való. Úgy érzem: a helyemen vagyok. Élvezem ezt a munkát. Ha elfáradok, attól is feltöltődöm, ha új árut rendelek, vagy beszerzőkörúton vagyunk.

 

– Milyen terveid vannak?

– Már gondoltam rá, hogy érdemes lenne még bővíteni a boltot.

Sok esetben nincsenek konkrét terveim, hanem egyszer csak jön egy sugallat, amire hallgatok.

Az a legfőbb célunk, hogy magyar könyvesboltként meg tudjunk maradni Kárpátalján. Eddig semmilyen támadás nem ért bennünket a nemzetiségünk miatt, bízunk benne, hogy ez a továbbiakban is így lesz.

 

– Így legyen! Isten áldását kívánom a munkátokra, a könyvesboltra!