Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: nyelvoktató

Napjainkban nem ritkaság, ha valaki nem a végzettsége szerint, úgymond a szakmájában dolgozik, hanem másban találja meg önmagát, a munkáját. A következő interjúban egy olyan fiatal, kedves, ambiciózus beregszászi anyukát ismerhetünk meg, aki tökéletes példája a szakmaváltásnak. Czigler R. Alexandrával néhány hónapja ismerkedtem meg, amikor beiratkoztam az általa indított és vezetett „Speak up” angol nyelvtanfolyamra.

Mikor kezdtél el angolt tanulni?

– Már gyerekkoromban is fontos szerepet játszott életemben az angol nyelv. Anyukám által szerettem meg. Ő volt az, aki lerakta az alapokat. Hétköznapi szavakat, színeket, számokat tanított meg nekem, amiket mindig visszakérdezett. Később dalszövegeket fordítottam angolról magyarra. Véleményem szerint ez egy kiváló, szórakoztató tanulási forma.

Az Ungvári Nemzeti Egyetem jogi karán szereztél diplomát. Miért épp a jog?

– Nemzetközi jogot tanultam, s bár elvégeztem az egyetemet, rájöttem, hogy ez a szakma nem illik a személyiségemhez. Ettől függetlenül nem zárom ki teljesen az életemből, még az is lehet, hogy valamikor hasznosítom majd a jogi tudásom. Egész eddigi életemben azok a dolgok voltak irányadók számomra, amelyek alapvetően érdekeltek. Igyekeztem mindig követni őket. A világtörténelem és az angol két ilyen, hozzám közel álló tantárgy. Anno, a jogi karra való bejutáshoz ezekre volt szükség. Kizárásos alapon, így esett a választás a nemzetközi jogra. Emellett a pályaválasztásban meghatározó szerepet játszottak a szüleimtől kapott tanácsok is. Visszatekintve, Ungvár jó választás volt. Szerettem, hogy bármikor vonatra tudtam szállni és hazajöhettem a családomhoz, amikor akartam

– Kárpátaljáról tucatjával mennek el az emberek külföldre egy jobb élet, vagy stabil, jól fizető munka reményében. Az örök kérdés: menni vagy maradni?

– Számomra az egyik legfontosabb dolog a stabilitás. Főképp, ha a gyermekem jövőjére gondolok. Szeretem Kárpátalját, hisz ide kötnek a gyökereim, a családom. Ugyanakkor néha elgondolkodom azon, hogy míg más európai országokban robotokat fejlesztenek, akik műtéteket végeznek, addig nálunk utak sincsenek. Az egészségügyi ellátásról nem is beszélve. Minden bizonytalan… Másfelől, mivel életem több szakaszában is éltem Budapesten, így leginkább ahhoz tudok viszonyítani. Kárpátalján nagyobb a szabadság, ami tetszik. Itt nincs akkora rohanás, megfelelési kényszer, a bürokrácia is sokkal kisebb mértékben tapasztalható.

Cserediák program. Mesélj róla, kérlek!

– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Balassi Intézet közös programja volt. Megpályáztam, és sikerült. Négy félévet töltöttem Budapesten az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán vendéghallgatóként. A kötelező mellett szabadon választott tantárgyak is voltak, amit igyekeztem angol nyelvű tantárgyakkal betölteni. Emellett különböző diákmunkákat is vállaltam, ahol lehetőségem nyílt angolul kommunikálni külföldről érkezett emberekkel.

Gondoltál arra, hogy elhagyd Kárpátalját?

– Diákként izgalmas volt a nagyvárosi élet, főleg úgy, hogy nem voltam teljesen egyedül, voltak kint kárpátaljai barátaim is. Családdal viszont már nem annyira vonzó.

Mikor kezdtél el tanítani?

– Már az egyetemi évek alatt is adtam magánórákat angolból. Mindig is fontosnak tartottam, hogy másokon segítsek. Azt vallom, hogy a pedagógia alapja a segítőkészség. 2017-ben C1 fokozatú nyelvvizsgát tettem, majd két évvel később jelentkeztem az International House Budapest nyelviskolába, CELTA nyelvtanfolyamra (Certificate in English Language Teaching to Adults). Ez egy angol nyelvtanfolyam felnőtteknek, hogy tudásomat igazoló bizonyítványt szerezzek.

Fotó: Kárpátalja.ma

Elérkeztünk a vállalkozásodig. „Speak up” – mit takar pontosan?

– A „Speak up” ebben az esetben és formában azt jelenti: Állj ki magadért. Azért választottam ezt a nevet a tanfolyamnak, mert azt tapasztalom, hogy az emberek nagy része hiába tudna, nem mer megszólalni angolul. Gyakran ezeknek a korlátoknak a leküzdése jelenti a legnagyobb kihívást. Itt már kicsit a pszichológia is képbe jön, tehát nem a klasszikus értelemben vett oktatásban van részük a tanulóknak, hanem például sokat foglalkozunk az önbizalom fejlesztésével is.

Több elérhető tanfolyam is van. Melyek ezek?

– Társalgási angol, üzleti angol, nyelvvizsga felkészítő – itt szeretném megemlíteni, hogy az idei független tesztelésen minden tanítványom átment –, és a „One to one” egyéni angol órák, amelyek igen népszerűek. Van olyan angol tanár, aki hozzám jár önképzés, fejlődés céljából, amire nagyon büszke vagyok.

Munka vagy hivatás? Miért szereted, és mi a helyzet a „nemszeretem” részével? (Ha egyáltalán van ilyen.)

– Mindenképp hivatásnak érzem a munkámat. Talán így tudnám legjobban megfogalmazni. Az már csak hab a tortán, hogy valójában hobbiból nőtte ki magát. Nagyon élvezem, hogy mindig más, nem monoton. Kiélhetem benne a kreativitásom. Negatívumként az interaktivitás hiányát tudnám megemlíteni. Az emberek rutinszerűen az „old school” rendszerhez ragaszkodnak. Szabályokat írnak, jegyzetelnek. A „Speak up” tanfolyamoknak éppen az a lényege, hogy interaktívak. Be vannak vonva a résztvevők, amihez nincsenek hozzászokva. De ha megtaláljuk az utat hozzájuk, akkor mindenkiben fel lehet ezt a gátlást oldani.

Mi az, ami leginkább motivál?

– Az emberek motiválnak és visznek előre. Szeretek és képes is vagyok meghallgatni másokat. Gyakran gondolkodom egy-egy történeten, amit megosztanak velem. Úgy érzem, miközben én angol nyelvtudást adok át nekik, magam is rengeteget tanulok tőlük, róluk.

A változtatáshoz bátorság kell. Alexandra története arra biztat, hogy merjünk változtatni. Tanulni sosem késő. Hittel és kitartással megtalálhatod azt, ami a tiéd, amiben igazán jól érzed magad.

Szimeonov Barbara
Kárpátalja.ma