Kezdőlap » Sorozatok » Mesterségem címere » Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: sütemény- és tortakészítő
cukrasz

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: sütemény- és tortakészítő

Mi, magyarok, bizton állítom, hogy a cukrásztudomány élén járunk a világban. Az évszázadok alatt olyan mestereink bizonyították ezt, mint a dobostortát megálmodó Dobos C. József, a macskanyelvet meghonosító és a zserbószeletet kitaláló, svájci származású budapesti cukrász, Gerbeaud Emil vagy a cukrász Oscar-díjas és Guinness-rekorder Kopcsik Lajos. S akkor még nem beszéltünk azokról a süteményekről és tésztafélékről – a rigójancsiról, a dobostortáról, a Rákóczi-túrósról, a somlói galuskáról, a kürtőskalácsról, a Gundel-palacsintáról –, amelyek Magyarországról indultak világhódító útjukra.

Így aztán mi sem természetesebb, hogy a magyar asszonyok igen ügyesen forognak a konyhában, s kezük alól finomabbnál finomabb édességek kerülnek ki.

Igaz ez a Kisbégányban élő Orosz Valériára is, aki több mint húsz éve foglalkozik sütemények és torták készítésével. Eleinte csak a család számára alkotott, ma már megrendelésre dolgozik. Ismerjük meg őt!

 

– Egész életed Kisbégányhoz kötődik.

– Így van. Itt születtem, itt végeztem el az elemi iskola első négy osztályát. Később Makkosjánosiba jártam iskolába, majd a kilencedik osztály befejezése után, mindössze tizenhat évesen férjhez mentem. A párommal, aki az utcánkban lakott, Kisbégányban telepedtünk le.

 

– Hogyan kerültél kapcsolatba a süteményekkel?

– Gyermekkoromban csak egyszerűbb édességeket, fánkot, palacsintát készítettünk otthon. Tortákkal senki sem foglalkozott a családban. Amikor az esküvőnkre készültünk, egy kisbégányi nénit kértünk meg arra, hogy süsse meg a tortánkat. Akkor láttam, hogyan készíti el vajkrémből a virágokat és a díszítő elemeket, s nagyon megtetszett. Kipróbáltam én is. Kezdetben csak családi alkalmakra sütöttem egy-egy süteményt vagy tortát. Lassan a barátok, ismerősök is megismerték a munkáimat, s egyre többen kértek fel, hogy süssek nekik. Az utóbbi három-négy évben már megrendelésre dolgozok.

 

Orosz Valéria a családja körében

Orosz Valéria a családja körében

– Ez a fő munkád?

– Nem. A kisbégányi varrodában dolgozok. Már többször gondoltam arra, hogy csak sütéssel foglalkozzam, ám nincs elég önbizalmam hozzá. Attól tartok, hogy nem lesz elegendő megrendelésem.

 

– Nekem úgy tűnik, hogy tényleg kishitű vagy, hiszen említetted, hogy van olyan hét, amikor huszonöt kilogramm tortát kell megsütnöd.

– Most is sok rendelésem van. Még érlelődik bennem az elhatározás, hogy főállású cukrász legyek. A feltételek már adottak: vannak gépeim, eszközeim, s a kellő tapasztalatot is megszereztem az évek során.

 

– Honnan szerzed be a sütéshez szükséges alapanyagokat és kellékeket?

– A felhasznált tej, tejszín, túró és tojás a sajátunk, s azt is elmondhatom, hogy csak friss hozzávalókkal dolgozok, s nem spórolok ki semmit a süteményekből. A különlegesebb adalékokat, díszítőelemeket Munkácson veszem meg, vagy Magyarországról rendelem meg. A fondant saját magam állítom elő pillecukorból, s aztán ételszínezékkel színezem.

 

– Kik és mit rendelnek tőled leggyakrabban?

– Már nemcsak Kisbégányban ismerik a süteményeimet, hanem a Beregszászi járásban is. Főként születésnapokra, esküvőkre, keresztelőkre készítek tortákat és süteményeket. Nagyon népszerű a Kinder Bueno, a Bounty szelet, a mézes krémes.

 

– Mi a divat a torták terén?

– A gyerekeknél nemek szerint változik az igény. A kisfiúk többnyire a futballal vagy az autókkal kapcsolatos tortáknak örülnek, a kislányoknál pedig nagy sláger a Jégvarázs vagy a Hupikék törpikék mese egy-egy figurája, Eperke, Hello Kitty. A kamaszlányok szeretik a tűsarkú cipő alakú tortát, a Chanel vagy más világmárka mintájával díszítettet. Az esküvői tortáknál van olyan megrendelő, aki hagyományos vajkrémes, virágdíszítésűt akar, míg más marcipán bevonatosat szeretne. Tavaly a nagyobbik lányom fekete-fehér tortát kért a születésnapjára.

cukrasz_03

– Milyen ízesítést kérnek tőled?

– Ez is változó. A csokikrém a legnépszerűbb, emellett számos ízesítésű – gyümölcsös, joghurtos, túrós, ananászkrémes – lehet a torta.

 

– Előfordult már, hogy olyan kérés érkezett, amelyet nem tudtál teljesíteni?

– Arra törekszem, hogy mindenkinek elkészítsem, amire vágyik. Néha kompromisszumot kell kötnünk a megrendelővel, hogy ez sikerüljön. A mesefigurákkal is tisztában kell lennem. Szoktam is mondani, hogy a második gyermekkoromat élem. Szoktam kísérletezni is egy-egy új forma, ízvilág kialakításával. Volt már, hogy nem sikerült elsőre, amit elképzeltem, de nem adtam fel.

 

– Van segítséged a sütésnél és díszítésnél?

– Eleinte, amikor még kézzel vertük a habot és kevertük ki a krémeket, édesanyám és nagymamám segített. Idővel megvásároltam a gépeket, s könnyebb lett a sütés. A gáztűzhelyem régi darab, de remekül süt. Konyhai mixerem több is van, arra az esetre, ha elromlana az egyik.

 

– Hogyan fogadja a család a tevékenységedet?

– Mindenki édesszájú, szeretik a süteményeimet. Két lányom van, ám őket nem érdekli a cukrászkodás. A kisebbik lányom besegít a díszítésnél, de más pályára készül.

 

– Úgy tudom, hogy holnap nagyon szép nap lesz az életedben, hiszen a születésnapodat fogjátok ünnepelni. Ilyenkor ki készíti el a te tortádat?

– Természetesen én.

 

– Isten éltessen sokáig, s adjon erőt ehhez a rendkívül érdekes és szép mesterséghez!

 

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

 

Szólj hozzá!

More in cukrász, Kisbégány, sütemény
113756
Bronzéremmel tér haza Ljudmila Dubis a gasztronómiai olimpiáról

A napokban rendezték meg a gasztronómiai olimpiát a németországi Erfurtban. A versenyre több mint ezer szakács és cukrász jelentkezett. Köztük...

Close