Kezdőlap » Sorozatok » Mesterségem címere » Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: szövést tanító

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: szövést tanító

 Van egy település Kárpátalján, amely messze földön híres szőtteseiről, s ahol a gyerekek szinte az anyatejjel szívják magukba a szövés mesterségét.

A Beregszászi járásban fekvő Nagyberegen évszázadok óta őrzik és ápolják az egyedi és kárpátikumnak számító beregi szőttes készítésének hagyományát.

A helyi középiskolában beépítették a tanmenetbe a szövés és más kézimunka megismerését és gyakorlati elsajátítását. Külön tanműhelyt alakítottak ki szövőszékekkel és szőttesmintákkal. Itt tevékenykedik Furman Éva, aki hat éve foglalkozik a szövés tanításával. Vele beszélgettem.

 

– Mondhatnám, hogy könnyű neked, hiszen Nagyberegen nőttél fel. Ha akartad, ha nem, körülvett a beregi szőttes világa.

– Igen, itt nőttem fel Nagyberegen, ám nem állíthatom, hogy már gyermekkoromban is vonzódtam a szövéshez. Inkább az informatika, a rajzolás és a sport érdekelt. Az érettségit követően a Tiszavasvári Középiskolában szerettem volna továbbtanulni rendszergazda szakon. Ez a tervem nem valósult meg, mert nem készült el az útlevelem a felvételi idejére.

Ezért beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára adtam be a jelentkezésemet tanító-vizuális nevelés szakirányra. Utólag már nagyon örülök, hogy így alakult az életem.

 

– Mikor kerültél kapcsolatba a szövéssel?

– A nagyberegi középiskolában már az én gyermekkoromban is tanították a szövést a 10–11. osztályban. A mi tanárunk Prófusz Marianna, Ukrajna népművészeti mestere volt. Mindent tőle tanultam meg, amit erről a szakmáról lehet.

– Kitől örökölted a kézügyességedet?

– A családban az apai nagymamám kézimunkázott. Bár ő nem szőtt, hanem horgolt. Az édesanyám pedig tagja volt a nagyberegi népi énekkarnak, s a ruháját, melyet ott viselt, s mely beregi szőttesből készült, a mai napig őrizzük. Emellett átjártunk a szomszédba pokrócot szőni. Azon kívül a mai napig használunk rongyszőnyeget.

 

– Térjünk vissza a főiskolás évekre. Ott is találkoztál a szövéssel?

– Igen. Úgy alakult, hogy ott is Prófusz Marianna tanította a szövést, amelyet nekünk beiktattak az órarendbe.

 

– Mi történt a főiskola befejezése után?

– Tanítóként nem kaptam munkát, ezért egy telefonos cégnél helyezkedtem el Beregszászban. Gyakran összefutottam a városban Marianna nénivel. Ő tudta, hogy szeretek szőni, így amikor elérkezett az az idő, amikor úgy gondolta, hogy ideje visszavonulnia a nagyberegi tanításból, engem ajánlott be maga helyett.

A tanműhelyben

– Mikor kerültél a nagyberegi középiskolába?

– 2012-ben vettek fel, mint gyakorlati szakoktató. Egy éven át együtt dolgoztam Marianna nénivel, majd elmentem szülési szabadságra. Újabb egy év múlva tértem vissza a tanításhoz. Marianna néni utána el is köszönt a középiskolától. Ezt követően egy rövid ideig Csurman-Puskás Anikóval dolgoztam. Ő most a Rákóczi-főiskola Polónyi Katalin Múzeumának vezetője. Anikó után került mellém jelenlegi munkatársam, Tóth Éva, akivel három éve együtt tartjuk a lányoknak a munkaórát és tanítjuk a szövést.

 

– Kinek mi a feladata?

– Most úgy osztottuk be Évával, hogy én tanítom az elméletet, gyakorlatot pedig közösen vezetjük. Az 5–9. osztályokban az állami tantervet követjük. Eszerint megtanítjuk a lányoknak a horgolást, a kötést, a makramézást. Ezekkel a kézimunkákkal előkészítjük a szövést.

 

– Továbbra is a 10. és a 11. osztályokban tanítjátok a szövést?

– Igen. A megadott óraszám – ez a 10. osztályban öt órát jelent, a 11-ben négyet – egyik felét az elméleti oktatásra fordítjuk, a másik felét a gyakorlati képzésre. Csak lányokat oktatunk, a fiúk technológiát tanulnak.

Gyakorlás

– Milyen típusú szövést sajátíthatnak el tőletek a diákok?

– Csipke-, szedettes- és pokrócszövést tanítunk. Ezen kívül megismerkednek a tanulók az anyagkiszámítással is, noha ezt ma már ritkábban használjuk a gyakorlatban. Erre főként abban az időben volt szükség, amikor még magát a fonalat és a cérnát is háznál állították elő lenből és kenderből. Ma pedig akkor alkalmazzuk, amikor elfogy a cérna a szövőszékről. Miután kimértük a cérnát, a fonalvetést együtt végezzük el a gyerekekkel.

 

– Mire elég egy tanóra?

– Nagyon hamar eltelik a megadott negyvenöt perc. Ezalatt egy-egy diák nagyjából 2-3 centimétert tud szőni. Éppen ezért igyekszünk minden percet kihasználni. A kisebbeknél, az 5–9. osztályokban azonban van lehetőségünk néhány népi játék tanítására is. Ezek közé tartozik a körmöcskézés.

 

– Vizsgázniuk is kell a végzősöknek?

– Korábban vizsgáztak, ám az utóbbi két évben már mentesültek ez alól. Amikor még számot kellett adniuk a szövés és a keresztszemes hímzés elsajátításából, akkor egy-egy vizsgadarabot készítettek a diákok. Ezen felül az a hagyomány, hogy a 10. osztályosok szövik meg a ballagók tarisznyáját. A magyar osztály végzősei fehér alapon piros- fekete színűt kapnak, míg az ukrán osztályoké fehér alapon kék.

 

– A tanórák mellett mikor szőhetnek még a lányok?

– A délutáni szakkörön. Erre az ötödik osztálytól jelentkezhetnek.

Tanítás közben

– Honnan szerzed be a szükséges fonalat?

– Az alapanyagot korábban külföldön vettük meg, de ma már Ukrajnában is lehet kapni. Általában interneten szoktam megrendelni, így olcsóbb.

 

– Egész nap szövéssel és más kézimunkával foglalkozol az iskolában. Otthon még van kedved folytatni ezt a tevékenységet?

– Igen. Amikor Marianna néni a szárnyai alá vett, szerzett nekem egy szövőszéket. Nagyon gyorsan megtanultam a használatát. Jó mesterem volt. Ha hibáztam, Marianna néni visszabontatta velem a szövést. Vele a mai napig tartom a kapcsolatot, ha szükségem van szakmai tanácsra, hozzá fordulok.

 

– A beregi szőttes egyedi. Mennyire tartjátok meg a hagyományos színeket és mintákat?

– A tanításnál ragaszkodunk az eredeti piros-kék vagy piros-fekete színvilághoz, valamint a hagyományos mintákhoz, mint amilyen a farkasnyomos, a makkos, a Rákóczi, a tulipános, a szegfű. Én kimondottan ezeket követem. Nem akarok újat kitalálni.

 

– Van kedvenc motívumod?

– A farkasnyomos és a tulipános minta áll hozzám a legközelebb.

 

– A mai lányokat mennyire érdekli a szövés?

– Ez osztályonként és gyermekenként változik. Van, akinek van hozzá érzéke, van akinek nincs.

 

– S a családod? Őket mennyire tudtad megfertőzni a szövés szeretetével?

– Eleinte nagyon lelkesek voltak és sokat segítettek. Mára kicsit megunták. Az ötéves kisfiúnk viszont szívesen téblábol a szövőszék mellett.

 

– Az utóbbi években nemcsak a középiskola tanulói kerülhetnek kapcsolatba a szövéssel, hanem az anyaországból érkező gyerekek is megismerhetik a beregi szőttest.

– A Határtalanul program keretében rendszeresen felkeresnek bennünket magyarországi általános iskolások, akiknek megmutatjuk az iskolánkban kialakított néprajzi múzeumot, valamint a szövés technikáját.

 

– Milyen terveid vannak?

– A jövőben is a szövéssel szeretnék foglalkozni. Szívesen elmozdulnék a népművészet irányába. Éppen ezért szeretnék részt venni Budapesten a Hagyományok Házában egy ilyen irányú képzésen.

 

– Kívánom, hogy továbbra is ilyen lelkesen és szívből tanítsd a szövés mesterségét, hogy minél többen megismerjék a beregi szőttes világát!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in beregi szőttes, Nagybereg
Nagycsaládok Kárpátalján: a Kázmér család

„Ahol felnő két gyermek, ott felnő egy harmadik is” – vallja a háromgyermekes édesanya, Kázmér Kitti. Férjével, Kázmér Andrással és...

Close