Kezdőlap » Sorozatok » Mesterségem címere » Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: tördelő

Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: tördelő

Nem mindennapi, s nem is igazán ismert szakma a tördelőké. Holott nélkülük nem könyv a könyv, s nem újság az újság. Egy írás publikálását ugyanis hosszú folyamat előzi meg. A szerző papírra veti – pontosabban ma már inkább legépeli – a gondolatait. A lektor szakmai szemmel átnézi az írást, majd a korrektor következik, aki kijavítja a helyesírási és stilisztikai hibákat. Ezek után kerül a szöveget és gyakran képeket, táblázatokat, térképeket tartalmazó anyag a tördelőhöz, aki keretbe foglalja a művet. Az ő keze munkájának eredményei a behúzások, a sorvégek, az elválasztások, a betűközök, a sortávok, a hasábok, a kiemelések, a betűstílus. Ha jól végzi a munkáját, akkor esztétikus, egységes hatású, jól olvasható kiadvány az eredmény.

A beregszászi Tótin Viktória tördelő munkájáról mindezt elmondhatom. Nemrég együtt dolgoztunk egy könyvön, s ezalatt megtapasztalhattam szakmai hozzáértését, a szöveghez és a szerző véleményéhez való tiszteletteljes hozzáállását.

Ismerjük meg Viktóriát!

 

– Tősgyökeres beregszászi vagy.

– Így van. A szüleim és a nagyszüleim is beregszászi származásúak, s a két bátyámmal mi is itt nőttünk fel. Édesapánk először a beregszászi vasgyárban dolgozott, majd a klinikán lett gondnok. Édesanyánk évekig a rádiógyárban vállalt munkát, majd ő is átkerült a klinikára, ahol az iktatóban kapott állást. Ma már mindketten nyugdíjasok. Velünk él a 90 év feletti anyai nagymamám is.

 

– Hogyan telt a gyermekkorod?

– Óvodába nem jártunk a testvéreimmel, mert az apai nagymamánk óvónő volt, s ő vigyázott ránk. Hatévesen a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolába írattak be a szüleim. Az érettségit követően a Munkácsi Mezőgazdasági Líceum Makkosjánosiban lévő fiókiskolájában tanultam három éven át.

 

– Mit kerestél városi lány létedre egy mezőgazdasági iskolában?

– Minden álmom az volt, hogy állatorvos legyek. Kora gyermekkoromtól erre vágytam. Hazahordtam a kóbor kutyákat, macskákat, sérült madarakat. A szüleim türelmét ezzel alaposan próbára tettem.

Sajnos az állatorvosi szakot nem tudtam elvégezni, ugyanis ahhoz Lembergben kellett volna tanulnom. Ezt anyagilag nem engedhette meg a családom. Emellett az ukrán nyelv ismerete is gátolta a továbbtanulásomat.

Ezért döntöttem úgy az érettségit követően, hogy a líceumba megyek, mert ott lehetőségem volt részt venni állategészségügyi ápoló képzésen. Így, ha nem is lettem állatorvos, mégis olyan szakmát tanultam, amely kapcsolódik az állatokhoz.

 

– Mi történt a líceum befejezése után?

– 2001-ben indult el a Kárpátalja hetilap, amely tördelő munkatársat keresett. Akkoriban nagyon kevesen értettek ehhez a szakmához. Én sem tudtam, hogy mi a feladata a tördelőnek. A bátyám a Beregszászi Járási Nyomdában dolgozott, ő ajánlott be az újsághoz, amelynek Kacsur Gusztáv volt az első főszerkesztője.

 

– Milyen elvárásokat támasztottak a munkára pályázókkal szemben?

– A magyar nyelv helyes ismeretét, valamint alapfokú számítógépes ismeretet vártak el a jelentkezőktől. Velem is kitöltetett a főszerkesztő egy helyesírási tesztet, ami jól sikerült, s bizalmat szavaztak nekem.

 

– Hogyan kezdtél hozzá a munkához?

– Először a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott a szerkesztőségnek egy szobát. Ott készült el a próbaszám. Ahhoz még nem sok közöm volt. Ott leginkább titkárnői feladatokat láttam el. Behozták az anyagot floppyn, én pedig átvettem. Emellett kéziratokat gépeltem be a számítógépbe, és a telefont kezeltem. Aztán átköltöztünk a KMKSZ Görbe utcai épületébe, ott kaptunk egy irodát az emeleten. Az akkor használatban lévő legjobb számítógépeket kaptuk meg, azokkal folyt az újság szerkesztése. A tördelő munkát eleinte Turóczy Gábor végezte, tőle kellett ellesnem a szakma fortélyait. Gábor nappal a nyomdában dolgozott, csak utána kezdhetett hozzá az újság szerkesztéséhez. Számos éjszakán át ültem mellette, és néztem, hogy tördeli be a cikkeket. Mindent lejegyzeteltem, amit mondott. Másfél hónap gyakornokoskodás után kezdhettem hozzá az első oldalak tördeléséhez. Három hónap után már önállóan dolgoztam.

 

– Nehéz volt elsajátítanod a munkát?

– Akkor, amikor tanultam, úgy éreztem, hogy nehéz. Ma már könnyűnek tartom a tördelést.

 

– 17 évvel ezelőtt, gondolom, kicsit másképp zajlott az újság nyomdai előkészítése?

– Hogyne. Internet, mobiltelefon még nem volt. Magyarországon megvettük az RTL Részletes újságot, abból válogattuk ki a Kárpátalja műsoros oldalának cikkeit. Az anyagot egy hét alatt összeraktuk, minden szerdán kifóliáztuk, úgy küldtük el Ungvárra nyomdába. Akkoriban 16000-es példányszámban jelent meg a hetilap.

Ma már másképp van: kedden éjszaka PDF-ben továbbítjuk a ternopoli nyomdához az anyagot, s csütörtökön már a terjesztőknél van a 13000 darab újság.

 

– Miért jelenik meg kevesebb példányban az újság?

– Egyrészt az előfizetőink közül többen elköltöztek külföldre, s már nem járatják a Kárpátalját, másrészt a fiatalabb korosztály inkább az újságunk internetes felületét szemlézi.

Ugyanakkor még mindig a legolvasottabb kárpátaljai újság a miénk, hiszen az egész megyében megjelenik. Az ára pedig mindössze két hrivnya.

 

– Mi változott még az elmúlt 17 évben?

– A Görbe utcai irodából négy év után elköltöztünk, ugyanis saját szerkesztőségi épületet kaptunk a Korjatovics utcában. Ez nagy változást jelentett a korábbiakhoz képest. Több szobánk lett, nyugodtabban lehet dolgozni. Időközben a munkatársak – korrektorok, újságírók, szerkesztők – is váltották egymást. Kacsur Gusztáv után Riskó György vette át a főszerkesztői feladatot, amelyet egészen a haláláig, 2014-ig látott el. Helyére Molnár Ferenc került.

 

– Hogy tudtad fejleszteni a tudásod az évek során?

– Rengeteget olvastam, illetve az újság mellett tankönyvek tördelését is elvállaltam. Ez 2009-ben volt, amikor Ukrajnában bevezették a 12 évfolyamos tanítást. Új magyar tankönyvek is kellettek. Az ungvári Bukrek Kiadó is bekapcsolódott a gyártásba. Felvették velem a kapcsolatot, s elvállaltam a könyvek tördelését. A távolsági busszal elküldték Ungvárról CD-n az anyagot, amit betördeltem, majd szintén busszal visszaküldtem a megyeszékhelyre.

A könyv tördeléséhez meg kellett tanulnom egy teljesen új tördelőprogram használatát. Autodidakta módon szereztem meg a tudásom. Ha elakadtam, a bátyámhoz vagy Turóczy Gáborhoz fordultam segítségért. Ma már az interneten is utána tudok nézni egy-egy információnak.

 

– Ha jól tudom, a Rákóczi-főiskolának is dolgozol?

– Igen. Néhány éve a főiskola saját kiadványainak – például a tudományos konferenciák tanulmányköteteinek – tördelésében is részt veszek.

 

– Csak magyarul tördelsz?

– Nem. Lengyel, ukrán, angol, német szöveget is tördeltem már. A mai, modern tördelőprogramokkal ez sem probléma.

 

– Az évek során sohasem érezted úgy, hogy valami mással kellene foglalkoznod?

– Tisztában vagyok vele, hogy nincs túl sok lehetőségem Kárpátalján. Főleg így, hogy nem beszélem az államnyelvet. Az állatokkal való foglalkozás továbbra is az álmaim között szerepel. Szeretem a munkám. Főként a könyvszerkesztést. Az évek alatt számos érdekes személlyel ismerkedhettem meg, a politikai, kulturális ismereteim is sokat bővültek. Az újságíróktól gyakran olyan információkat tudok meg, amelyek egy-egy cikkből nem derülnek ki.

Emellett sokat fejlődött a stilisztikai és a helyesírási tudásom. A középiskolában erős alapot kaptam Huszti Andrea magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőtől, az újságnál pedig Riskó Mártától tanulhattam.

 

– Mennyire szólhatsz bele a stilisztikai kérdésekbe egy könyv szerkesztésekor?

– Mindig arra törekszem, hogy tiszteljem az újságíró és az író kérését és munkáját. Ők dolgoztak meg az írásért, s ők adják a nevüket a publikált anyaghoz.

Természetesen, amennyiben nyomdatechnikailag fontosnak tartom, javaslatot teszek egy-egy változtatásra. Azt tapasztalom, hogy hallgatnak rám a szerzők.

Az is nagyon fontos, hogy kinyomtatva nézzék meg a munkát, mert teljesen más a hatása úgy az írásnak, mint amikor a számítógépen tekintjük meg.

 

– 17 éve egy újságnál dolgozol. Sohasem jutott eszedbe, hogy te magad is írj?

– Nem. Nem tudnék cikket írni. Látom, hogy mennyi munka van egy-egy cikk mögött. Utoljára középiskolás koromban vetemedtem írásra.

Inkább olvasni szeretek Főként a történelmi regények érdekelnek, de más műfaj is érdekel. Nagyon sok könyvem van, folyamatosan gyűjtöm őket. Más cipőket vesz, én könyveket. Attól mindig jobb kedvem van.

 

– Ezek szerint nem számítógépen olvasol.

– Csak ha nagyon muszáj. A számítógépet a munkán kívül alig használom. Szeretem kézbe venni a könyveket.

 

– Végezetül beszéljünk kicsit a tervekről. Tettél újévi fogadalmat?

– Már régóta nem fogadok meg semmit sem szilveszterkor.

Még sok könyv vár arra, hogy elolvassam, illetve egy újabb könyv tördelését is elvállaltam. Emellett maradok az újságnál.

 

– Sok erőt és egészséget kívánok neked mindehhez! Köszönöm a beszélgetést!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in mesterség
Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: földrajz szakos tanár

A nagyszőlősi járási Tiszakeresztúrból származik, s a helyi általános iskola földrajz szakos tanára, valamint szervező pedagógusa Kardos Norbert, akivel ezúttal...

Close