Múltfogyatkozás: bevallanád?

Bevallanád, kérdezi a szúrós szemű tanító néni, és közel hajol hozzád, annyira közel, hogy a leheletedtől megrezzennek a pihék az arcán. Bevallanád, hogy te törted el a mutatópálcát, akkor is, ha senki sem látta?

Van pedig valaki, aki mindent lát, a képe ott függ az osztálytermekben, tekintete, mint a tanító nénié. Ő észrevenné, hogy eltörted a pálcát, hisz a keskeny, fürkésző szemek egész nap az iskolát pásztázzák, de ellátnak az otthonodig, a pince és padlás rejtett zugaiba, a gyümölcsöskert és a gyermeküdülő kerítésén túlra is, ahol a plakátokon soha fel nem nőtt partizán kisfiúk állnak feszes testtartásban, büszkén és magányosan. Ez a metsző és kérlelhetetlen tekintet átszeli a medrükből elterelt, felduzzasztott folyókat, az agyonműtrágyázott kukoricaföldeket, hogy a képeslapmosolyú traktoros lányok feje fölött a sötétkék űrbe fusson, követve a műholdak útját a meghódításra váró végtelenbe. Hát azt a kis vörös zászlót ti küldtétek szputnyikon? – kérdezi lenyűgözve a barátságos űrlény a szovjet gyermektől olvasókönyvünk lapjain.

Űr van közöttünk a tanító nénivel, áthatolhatatlan, légüres tér választ el a tekintetétől. Egyre távolodunk egymástól, mint szputnyik a földtől, sodródunk láthatatlan, radioaktív felhőgomolyokon túlra a rengő, hasadozó föld felett, s mire az utolsó mutatópálca is eltörik, már senki sem kéri számon, amit el sem követtél.

Hidi Tünde

*Deskó Tamás fotósorozatából nyitott tárlatot március 11-én a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.