Múltfogyatkozás: Metró-élet
haladok… lépcsőről lépcsőre… állomásról állomásra… állapotról állapotra… haladok…
körülöttem lég… lépcsőfokok és korlátok… fölöttem az ég…
amikor megszülettem, földhözragadt voltam… csak akkor repültem, ha apám felkapott és levegőbe röpített vagy megpörgetett…
csak arra gondolhattam, enni… inni… aludni kellene…
csak arra gondolhattam, élni kellene…
sírtam, ha fájt, fesztelenül kacagtam, ha mulattatott valami…
játszi könnyedséggel ugrottam át grádicsokon… nem izgatott, hogy mit látok magam előtt, és az sem, mit hagyok a hátam mögött… csak léptem, ugrottam, rohantam előre…
az volt tudatosságom első állomása, amikor először érintett meg a halál… arcul köpött kegyetlen lazasággal és átitatott kísérteties égés-szagával.
torkomba mart…
lábam fáradtabb és bizonytalanabb lett… elkezdtem világot és állomásokat színezni és rendezni… elkezdtem megélni és vigyázni arra, ami adatott… a jelen mellett a jövő volt a célom…
közben jöttek-mentek állomások… Most is jönnek-mennek
most élem a jövőm… az állomások nagy része már hátam mögött van… tudom, jó esetben annyi van előttem, mint mögöttem…
csak titokban sírok, ha fáj… nem nevetek fesztelenül, ha mulattat valami…
néhány állomásváz vár még. a dekorációt menet közben kitalálom, csak a fények, a kékség és a halál szaga maradt…
nem botlom meg, mert arra nincs időm…
ha lépnem kell, megnézem mit hagyok hátra és hová tartok…
nem bánom a múltat. és gyáván nézek szembe a jövővel
ez az én nagy metró-életem
haladok… lépcsőről lépcsőre… állomásról állomásra… állapotról állapotra… haladok…
körülöttem lég… lépcsőfokok és korlátok… fölöttem az ég…
Kudlotyák Krisztina
*Deskó Tamás fotósorozatából nyitott tárlatot március 11-én a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.