Kezdőlap » Sorozatok » Múltfogyatkozás » Múltfogyatkozás: Vályú

Múltfogyatkozás: Vályú

Visítottak a disznók. Hangjukat a szomszéd farmig vitte a szél, de senki sem törődött vele, mert amúgy is hangos állatok voltak. A szagukat az egész faluban érezni lehetett, átjárta a levegőt és beleivódott a földbe.

A tanyán lerobbant parasztház állt, valamikori fényét régen elveszítette. Annak idején cselédszállóként működött a kastély udvarán, mára csak az öreg Bogdányi Pál lakik benne, meg a bolond Eszter lánya. A nyugdíjat a disznókra költötték, nekik édeskevés maradt.

Bogdányi megszállottként imádta a jószágokat. Hajnalban kelt és moslékot főzött nekik, beszélgetett velük, amikor az ételt eléjük öntötte, simogatta, becézgette őket, délre már a második adagot is bekészítette, estére pedig kiengedte mindegyiket, hogy a futkározástól a vágásra húsosabb legyen a testük. Néha Esztert is magához hívta, csak hogy megmutassa neki: az állatok okosabbak, mint a tulajdon gyermeke.

Olyankor a lány leült az apja mellé a földre és két kézzel tépkedte ki a zöld füvet. Sohasem ellenkezett, vissza sem szólt, nehogy feldühítse apját. Elviselte az összes szidalmazást és ok nélküli verést. Sokszor megpróbált apja kedvében járni, olyankor kifényezte a legkedvesebb gumicsizmáját, kiganézta az ólakat, a házban pedig patyolat rendet tartott. Az öreg azóta gyűlölte őt, mióta megszületett, s azzal együtt felesége is távozott, örökre.

Aznap Bogdányi nehezen kelt ki az ágyból, pedig idős kora ellenére jó erőben volt. A disznók szinte tomboltak az ólban, a szobába hallatszott a hangjuk.

– Eszter! Eszter, gyere ide, az anyád Úristenit! – kiáltozta, de választ nem kapott. Lányát nem találta a házban, hiába is kereste.

Lebotorkált az ólakhoz. Amikor a jószágok megpillantották gazdájukat, egyre hevesebben visítottak. Bogdányi a nagyfazékhoz ment, megemelte a mellette heverő korpászsákot, pedig tudta, hogy abban már néhány napja nincs semmi.

Szétnézett a pajtában, de ott már tegnap és tegnapelőtt sem talált többet. A házba sietett, elővette a pénztárcáját, és az is épp olyan üres volt, mint odakinn a zsákok. Leült az ágy szélére, fejét a markába temette.
– Eszter! – ordított újra, most már torkaszakadtából – Eszter!

A lány akkor lépett be az ajtón. Szótlanul állt a konyha közepén, térdig sárosan.

– Hol jártál, te bolond? – kérdezte az öreg, s már oldozta is le a nadrágszíjat derekáról.

– Korpát hoztam a malacoknak – válaszolta halkan, de apja ezt már nem hallotta, csak csapott a bőrrel a lány hátára. Addig ütötte, míg az össze nem esett. Nem hatotta meg sem a rimánkodás, sem a sírás.
Bogdányi a pajtához ment, Eszter követte őt. Két teli zsák volt a falnak támasztva.

– Honnan van? – kérdezte.
– Mit számít? – válaszolt a lány.
Apja közelebb lépett és jókora pofont kevert le neki.
– Azt kérdeztem, honnan van?
– Elcseréltem.
– Oszt’ mire?
– Magamra.

A disznók hangosan ropogtatták a csontokat, néhány perc alatt tüntették el a lányt. Bogdányi a pajtába ment, áthajított a mestergerendán egy hosszú kötelet, sámlira állt és felakasztotta magát. Néhány hónappal később megszűnt a trágyaszag a faluban.

Shrek Tímea

*Deskó Tamás fotósorozatából nyitott tárlatot március 11-én a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.

Szólj hozzá!

More in Deskó Tamás, fotók, kiállítás, reflexió
Impresszionizmus és Kárpátalja: Erfán Ferenc tárlata Beregszászban

Erfán Ferenc festőművész egyéni tárlata nyílt meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Gross Arnold

Close