Múltfogyatkozás: Világtérkép

Fel akartam fedezni mindent. „Lenni a levegőt, egészen. Hogy áramlása bizsergessen át.” Gatsbyként kifordítani a sorsomat, hogy kitörjek a romból, és elérjem a végtelent: a tisztát, a színeset, a makulátlanul gyönyörűt.

Visszatértem.
Megtapogattam a szép világ szélét, de megcsapta orromat a bűz.

Nem akarom már a díszített tereket, és felfordul a gyomrom a giccses örömöktől. Nem valódi az, nincs benne egy igaz gondolat, egy igaz szó sem. Több volt bennem a hit, mint odakint a valóság.
Nem akarok már semmit onnan kintről, belefáradtam az értelmetlenségbe, és nem vonz a hazug világ. Hanem a felfedezés azért örökké hajt és hajtani fog.

Hát felfestettem a világ térképét a belső falaimra, és nem kell már többé kimozdulnom onnan: az egész kint itt van bent, és a benttől függ az, hogy mi legyen a kint.
Kintebb vagyok mindig, mint bárki a falakon kívül. Nincs felszín, nincs sallang, Te talán azt mondanád: rom.
Pedig ez a teljes világmindenség, az én szabadságom. „Magamban hordom saját egemet”.

Sárközi Andrea

*Deskó Tamás fotósorozatából nyitott tárlatot 2019. március 11-én a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.