Kezdőlap » Sorozatok » Nagycsaládosok Kárpátalján » Nagycsaládok Kárpátalján: a Balega család

Nagycsaládok Kárpátalján: a Balega család

Az elmúlt hét évben több mint száz kárpátaljai magyar nagycsaláddal készítettem interjút. Képet alkothattam arról, hogy régiónkban kik vállalnak kettőnél több gyermeket; ki hogyan éli meg a nagycsaládos mivoltot; milyen terveik, céljaik vannak a szülőknek. Bizonyos elemek ismétlődtek ezeknél a családoknál. Sokan, akik nagycsaládossá váltak, maguk is többgyermekes családból származtak. Többet és szívesebben beszéltek a gyermekeik nyújtotta örömökről, mintsem azokról a gondokról, amelyek a gyermekvállalással járnak.

A nagycsaládos szülők zöme gyakorolja a vallását, s gyermekeiknek is továbbadják hitüket. S végül a családok többsége nem zárkózik el az újabb gyermekáldás vállalásától.

Legutóbbi interjúalanyom, a tiszacsomai Balega Veronika, maga is nagycsaládból származik. Férjével, Istvánnal 15 éve házasok, három gyermeket nevelnek.

Ismerjük meg a családjukat!

 

– Középső gyermekként nőtt fel.

– Így van. A bátyám két évvel idősebb tőlem, az öcsém négy évvel fiatalabb nálam. Az élet is úgy hozta, hogy nekem kellett összefogni a családot: 11 éves voltam, amikor elveszítettük édesanyámat. Ezután még szorosabb lett a kapcsolatunk a testvéreimmel. Tizenhat éves koromban kiiratkoztam a középiskolából és munkát vállaltam, hogy segítsek édesapámnak a család fenntartásában.

 

– Hol dolgoztál?

– Akkor még működött a beregszászi Május 1. Bútorgyár, ott vállaltam munkát. Közben megismerkedtem a későbbi férjemmel, Istvánnal, aki gecsei születésű.

2004-ben házasodtunk össze. Egy évet a férjem szüleinél laktunk, majd átköltöztünk hozzánk Tiszacsomára.

 

– Hány gyermeket terveztetek?

– A férjem nem gondolkodott nagycsaládban, én viszont szerettem volna legalább három gyermeket.

Dávid

– Ami végül sikerült is. Mikor születtek meg a gyermekeitek?

– 2005-ben jöttek a világra az ikreink, István és Dávid. Nem számítottunk a dupla áldásra, noha a távolabbi családomban van rá példa.

Már a szülőszobán kijelentettem, hogy mire a fiúk iskolába mennek, lesz egy kislányunk is. Nem csoda, hogy vágytam rá, hiszen a családban csak férfiak vettek körül.

Az álmom 2011-ben teljesült, amikor megszületett a lányunk, Beatrix.

A fiúk nagyon várták a kistestvért. Azt sem bánták volna, ha megint ikrekkel vagyok várandós.

Nekem azonban elég volt egy ikerpár a családban. A fiúkkal nagyon nehéz volt az első év. Sokat betegeskedtek, állandóan a beregszászi és a munkácsi kórházakat jártuk.

 

– Mesélj a gyerekekről!

– Dávid és István kétpetéjű ikrek, nem hasonlítanak egymásra. Dávid néhány perccel idősebb, mint István, bár az öccse most magasabb tőle. Mind a ketten a helyi általános iskola nyolcadikos tanulói. Dávid jó tanuló, szépen szaval. A főiskolán szeretné folytatni a tanulmányait. Istvánt jobban érdeklik az állatok. Szakközépiskolát fogunk választani neki.

Mióta a fiúk beléptek a kamaszkorba, nehezebben jönnek ki egymással és a húgukkal, aki mindig a nyakukon lógna. Nem érti, hogy miért nélküle mennek el néptáncra és fellépésre a bátyjai. Képes késő estig fennmaradni, hogy megvárja a hazaérkezésüket.

István

– Hol táncolnak a fiúk?

– Hatéves koruktól a tiszacsomai néptánccsoport tagja. Nemcsak Kárpátalján lépnek fel, hanem külföldön is gyakran vendégszerepelnek.

 

– Beatrix?

– A kislányunk második osztályos a tiszacsomai iskolában. Emellett hittanórára jár. Nagyon jó tanuló. Egyedül az ukrán nyelv tanulása megy neki nehezen. Szeret kézműveskedni.

– A férjeddel mivel foglalkoztok?

– A férjem 12 éven át a beregszászi Kábel gyárban dolgozott, majd átment a munkácsi Flextonics gyárba, ahol harmadik éve van. A munka mellett a családra is jut ideje.

Amikor a fiúk óvodásak lettek, én is munkába álltam egy beregszászi varrodában. Onnan mentem el szülési szabadságra a kislányunkkal. Beatrix kétéves korában óvodába ment, ám annyit betegeskedett, hogy otthon kellett vele maradnom. Utána sem vállaltam munkát, mert lekötött a háztartás vezetése és a gyerekekkel való foglalkozás. Igyekszem otthoni munkával kiegészíteni jövedelmünket: ágyneműt varrok, ruhaneműket árulok.

 

– Egyre többen vállalnak külföldön munkát, illetve költöznek el Magyarországra.

– Mi nem tervezzük ezt. A férjem egyetlen percet sem dolgozott külföldön. A gyerekek is Kárpátalján szeretnek lenni.

 

– Hogyan tudtok pihenni?

– Csatlakoztunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéhez. Általuk jutottunk el a Nyíregyházi Állatparkba, a munkácsi és nevickei várakba. Sportnapon, kézműves foglalkozáson vettünk részt, számtalan családdal összeismerkedtünk.

 

– Milyen terveitek vannak?

– Tavaly nyáron egy nagy konyhával bővítettük ki a házunkat. Idén a gyerekek tanulására koncentrálunk. Más tervünk nincs, csak egészség legyen!

 

– Köszönöm a beszélgetést! Isten áldja meg a családotokat!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in KMNE, nagycsalád
Grezsa István: úttörő kezdeményezés, hogy üdülőt vásárolt a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete

Úttörő kezdeményezés a Kárpát-medencében, hogy hegyi panziót vásárolt a magyar kormány támogatásával a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) a tagjai...

Close