Kezdőlap » Sorozatok » Nagycsaládosok Kárpátalján » Nagycsaládok Kárpátalján: a Beláncki család

Nagycsaládok Kárpátalján: a Beláncki család

Senki sem állítja, hogy könnyű a nagycsaládosok élete. Több gyermek, több gond, tennivaló, energiaszükséglet. Ugyanakkor a több gyermek több örömmel, élménnyel és szeretettel is jár.

Emellett a gyermekvállalás számos pozitív hatása ismert: a szülések lassíthatják a nők korai öregedését, megakadályozhatják a hormonzavarokat és növelhetik az édesanyák ellenálló képességét. A felmérések szerint a családos férfiak pedig tovább élnek, mint egyedülálló társaik.

Tovább sorolva a családos élet pozitívumait, ki kell térnünk a házaspárok fejlődésére is. A gyermekek születésével a párok elé új feladatok, célok kerülnek, melyek közös megoldása tovább erősítheti a kapcsolatukat.

A gyermeknevelés számos képesség és készség – empátia, felelősségvállalás, kreativitás, nyitottság – fejlődését eredményezheti a felnőtteknél.

A gyermekek számára pedig a család egyet jelen a biztonság, a szeretet, az egészséges testi és lelki fejlődés, a kibontakozás, az identitástudat kialakulásának lehetőségével.

Wass Albert találóan írta „Arra született az ember, hogy kínlódjon, vergődjön, de legyen mellette egy asszony, legyen mellette gyermek, család, mert különben nincs értelme a kínlódásnak.”

Erről a bizonyos „kínlódásról” beszélgettem a négygyermekes édesanyával, Beláncki Évával.

 

– Tágabb értelemben már szerepelt a családod a sorozatban, hiszen a testvéred, Bucsella Erzsébet férjét és gyermekeit korábban  megismerhették a rovat olvasói (itt olvasható a cikk).

– Erzsike mellett még három testvérem van. Beregszászban nőttünk fel, nagyon egyszerű körülmények között. A családommal a mai napig a szülői portán lakunk. Egy udvaron élnek velünk a szüleim, valamint az öcsém és családja.

 

– A férjed, Sándor is nagycsaládból származik?

– Igen, ők kilencen voltak testvérek, azonban ketten már nem élnek közülük. Sajnos Sándor szülei is elhunytak.

 

– Mikor találkoztál a pároddal?

– Egy utcában laktunk, így gyermekkorunktól ismerjük egymást. 18 éves voltam, amikor Sándor udvarolni kezdett. Egy év múlva feleségül is vett. Ennek már 23 éve. Az én szüleimhez költöztünk. Tizennyolc évvel ezelőtt kezdtünk hozzá a házunk felépítéséhez, ám még nem tudtuk befejezni az épületet.

Andzselika

– A férjeddel mind a ketten nagycsaládból származtok. Hány gyermeket terveztetek, amikor összeházasodtatok?

– Két gyermekben gondolkodtunk. A Jóisten megáldott bennünket egy harmadikkal is.

 

– Mesélj a gyermekeitekről!

– A legidősebb gyermekünk Andzselika, 22 éves, egy beregszászi varrodában dolgozik. Ő még velünk él. Kedves, komoly lány. A második gyermekünk, Viktória 19 éves. Csehországban vállalt munkát a barátjával és az édesapjával egy kábelgyárban. A fiunk, Sándor pedig 11. osztályos a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskolában. Nem akar továbbtanulni. Azt tervezi, hogy csatlakozik az édesapjához.

 

– Miért ment külföldre a férjed?

– Éveken át egy beregszászi cégnél dolgozott, ahol komoly fizikai munkát kellett végeznie. Azonban nyolc évvel ezelőtt megműtötték gerincsérvvel. Emiatt sokáig nem tudott munkába állni, hiszen nem emelhetett súlyokat és nem hajolgathatott. Viktória javasolta neki, hogy próbáljon meg a csehországi kábelgyárban elhelyezkedni. Egyelőre úgy tűnik, hogy bírja az ottani munkát. Sajnos csak nagyon ritkán tud hazajönni. A karácsonyt együtt töltötte velünk, ám már vissza is kellett utaznia. Viktória viszont egyáltalán nem tudott hazajönni. Nagyon megvisel, hogy távol vannak a szeretteim.

Viktória

– Milyen az életetek?

– Nem könnyű. Öten élünk egy szoba-konyhában. 23 évig kézzel mostam, nemrég kaptam automata mosógépet a lányaimtól. Ez nagy könnyebbséget jelent számomra. Ugyanakkor a családunk minden nehézség ellenére összetartó, az ünnepek alatt együtt vagyunk a szüleimmel és a testvérekkel.

 

– Van-e lehetőségetek kikapcsolódásra?

– Nem emlékszem, hogy mikor tudtunk utoljára pihenni. A gyerekeinknek sikerült eljutniuk néhány nyári táborba. Két évvel ezelőtt jelentkeztünk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületébe. Általuk időnként részt tudtunk venni egy-egy kiránduláson és programon.

Sándor

– Milyen terveitek vannak?

– Szeretnénk befejezni az építkezést és beköltözni a családi házba. Még nagyon sok munka vár ránk: nyílászárók, fűtés, villany-és vízvezeték beszerelése. Az az álmom, hogy ez sikerüljön. Emellett csak azt kívánom, hogy mindenki egészséges legyen a családban!

 

– Így legyen! Áldásokkal teli új esztendőt kívánok nektek!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in Beregszász
Téli baba- és gyermekruha börze Beregszászban

Téli ruházatból tartott baba-és gyermekruha börzét december 2-án Beregszászban a Pásztor Ferenc Közösségi Házban a Kezünkben a Jövő Alapítvány és...

Close