Nagycsaládok Kárpátalján: a palágykomoróci Tóth család
Négy évvel ezelőtt indult útjára a Kárpátalja.ma hírportál nagycsaládokat bemutató sorozata. Azóta nyolcvannyolc, a Beregszászi, Nagyszőlősi, Ungvári, Munkácsi járásokban, valamint a Felső-Tisza-vidékén élő családot ismerhettünk meg. A szülők egy része értelmiségi – lelkész, ügyvéd, orvos, tanár – tevékenységet folytat, míg más családokban mesteremberek, kétkezi munkások a családfők. Három gyermek minden családban van, azonban a négy-öt-hat gyermek vállalása sem ritka. Minden család egyedi és saját értékeket képvisel, melyek közül az egyik legfontosabb az, hogy nagycsaládban (is) lehet jól, tartalmasan és Istentől megáldva élni.
Szívből remélem, hogy még sok-sok ilyen családdal ismerkedhetünk meg a jövőben. Riportalany – hála a Jóistennek – bőven akad, a 2012-ben megalakult Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéhez már több mint négyszáz kárpátaljai magyar nagycsalád csatakozott. Idővel talán valamennyit megismerhetjük.
Ezúttal az Ungvári járásban, Palágykomorócon jártam, ahol Tóth Gyula és Renáta családjába nyertem bepillantást.
– Renáta, Gyula! Mióta házasok?
Renáta: – Tizenhárom évvel ezelőtt, 2003-ban kötöttünk házasságot. A párommal mind a ketten Palágykomorócon nőttünk fel. Gyuszi azonban nyolc évvel idősebb nálam, ezért sokáig nem ismertük egymást. Egy családi eseményen találkoztunk. Udvarolni kezdett, s rövid időn belül feleségül is vett.
– Hol kezdték meg a közös életüket?
Gyula: – Az én szüleimhez költöztünk. Ők már akkor is idősebbek voltak, amikor megszülettem, ezért egyedüli gyermekként nőttem fel. Sajnos már nincsenek velünk.
– Hány gyermeket terveztek?
Renáta: – Jómagam is egyedüli gyermek vagyok, azonban én sok babára vágytam. Az első csemeténk, Martin 2004-ben jött a világra. Öt évvel később, 2009-ben született meg András fiunk, majd újabb öt év múlva, 2013-ban követte őt Hanna.
– Ki segített a gyermekek gondozásában?
Renáta: – A nagymamám és Gyula édesanyja segített nekem.
– Meséljenek a gyerekekről!
Renáta: – A két fiú mindig együtt van. Ezen a nyáron a nagyobbik több táborba is elutazott, nagyon hiányzott Andrisnak. Martin olyan Hannának is, mint egy pótszülő. Mind a két fiunk a helyi magyar tannyelvű iskolában tanul. Martin osztálya azonban a gyerekek alacsony létszáma miatt megszűnik, a fiunknak egy másik településen kell folytatnia a tanulmányait. Andrisék is kevesen, csak heten vannak az osztályban.
Hanna decemberben tölti be a harmadik életévét, szeptembertől óvodás lesz. Már nagyon várja.
– Zajos a ház, ha itthon vannak?
Renáta: – Időnként. Most Martin Szegeden van egy görögkatolikus táborban, így nagyobb a csend itthon.
– Ki a szigorúbb velük?
Renáta: – A párom szerint én vagyok a szigorúbb. Rendreutasítom őket, s ha kell, büntetésként megvonom a számítógép-használatot. Azonban erre csak ritkán van szükség.
– Mivel foglalkoznak most?
Renáta: – Még néhány hónapig itthon leszek, aztán újra munkába állok. Korábban szakácsként dolgoztam a helyi iskolában. Oda azonban már nem tudok visszamenni. Palágykomorócon kevés a munkalehetőség. A falubeliek többnyire a szomszédos településeken vagy Ungváron vállalnak állást.
Gyula: – Jómagam az iskolában és a polgármesteri hivatalban vagyok gondnok. Nagyon kevés a fizetésem. A megélhetés biztosítása érdekében állatokat tartunk és háztáji földünk is van.
Renáta: – Két tehenünk van, sertést és baromfit is tartunk. Közösen gondozzuk az állatokat. Már Martin is segít.
A faluból a fiatalok többsége elmegy és külföldön vállal munkát. Mi nem szeretnénk, ha szétszakadna a család. Inkább együtt szeretnénk maradni.
– Hogyan tudnak pihenni?
Renáta: – Vasárnaponként templomba megyünk. A palágykomoróci református gyülekezethez tartozunk. Míg mi az istentiszteleten vagyunk, addig a gyerekek a parókián vesznek részt a számukra tartott foglalkozáson. Emellett hittanórára is járnak. Más kikapcsolódásra nem sok lehetőségünk van, az állatokat nem hagyhatjuk sokáig magukra. Csak néhány órára tudunk elszabadulni itthonról strandolni, sétálni. A gyerekek nagyon élvezik ezeket a kirándulásokat.
– Kívánok még sok szép közös pillanatot! Isten áldja meg a családot!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma