Nagycsaládok Kárpátalján: a Somi család
Egy apa, aki napi tizenkét órát dolgozik a családjáért. Egy főállású anya, aki három gyermeket nevel, háztartást vezet és féltőn gondoskodik szeretteiről. Egy közösen szépítgetett családi fészek, amelyben ők valamennyien otthonra leltek. Így is definiálhatunk egy mai kárpátaljai nagycsaládot.
Ahhoz, hogy megtudjam, mi rejlik e rövid meghatározás mögött, a Beregardóban élő Somi családhoz látogattam el, ahol az édesanyával, Anettel beszélgettem.
– Már, amikor egyeztettük ezt a találkozót, akkor említetted, hogy a férjed nagy valószínűséggel nem lesz itthon.
– Igen. A férjem, Laci, villanyszerelő. Sokat dolgozik. Miután befejezi a műszakot a villanytelepen, pluszmunkákat vállal, hogy biztosítani tudja a család megélhetését. Így tudjuk elkerülni, hogy külföldre kelljen mennie állást keresni.
– Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
– A férjem beregardói származású, jómagam Balazséron nőttem fel. Lacinak két testvére van, nekem egy húgom. Édesapámat korán elveszítettük, édesanyám nevelt fel bennünket. Miután elvégeztem az általános iskolát, rögtön munkába álltam a beregszászi borgyárban. Tizenhat éves voltam, amikor Lacival megismerkedtünk. Egy év múlva össze is házasodtunk.
– Hol telepedtetek le?
– Úgy döntöttünk, hogy férjem szüleihez költözünk Beregardóba. Egy szoba-konyhában kezdtük meg közös életünket, s lassanként bővítettük a házat. Közös portán vagyunk a nagyszülőkkel, ám külön háztartást vezetünk.
– Hány gyermeket tervezetetek?
– Nem gondoltuk, hogy három gyermekünk lesz. Miután megszületett a fiunk és a lányunk, nem terveztünk több babát. Váratlanul ért bennünket, amikor kiderült, hogy áldott állapotban vagyok. Az első meglepődés után örömmel vártuk a kistestvér érkezését. Hamarosan azt is megtudtuk, hogy családunk legfiatalabb tagja is fiú lesz.
– Mesélj a gyerekekről!
– Az elsőszülött gyermekünk, Lacika, tizenkét éves. Az édesapja nevét örökölte. A húga, Adrienn, nyolcéves, neki Lacika adta a nevét. A legkisebb családtagunk, Balázs, kétéves.
– A két nagyobb gyermeketek már iskolás.
– Lacika és Adrienn itt, beregardóban jár általános iskolába. Lacika nagyon ügyesen tanul. Elnyerte a Nyilas Misi- és az Ady Endre-ösztöndíjakat. Mind a kettő határon túli tehetséges, ám nehéz helyzetben élő gyerekeket támogat. Azt a pénzösszeget, amelyet ezáltal kap Lacika, félretesszük a későbbi tanulmányaira.
– Milyen tervei vannak Lacikának?
– A Rákóczi-főiskola szakképzési intézetében szeretne továbbtanulni. Elsősorban az informatika, az angol és az ukrán nyelv, valamint a matematika érdekli. Részt vesz a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány tehetséggondozó programjában, amelynek keretében szombatonként a főiskolán tartanak foglalkozásokat a különböző tantárgyakból.
– Hogyan telik egy napotok?
A férjem fél ötkor indul munkába. Reggelit adok neki, majd elkészítem a gyerekek tízórais csomagját. Ezután elrendezem a jószágokat. Most tyúkot és nyulat tartunk, a disznónkat nemrég vágtuk le.
A gyerekek nyolc órára mennek iskolába, a férjem hazajön, hogy el tudja őket kísérni. Mi itthon maradunk Balázzsal. Délelőtt elvégzem a házimunkát, megfőzöm az ebédet. A család kedvenc étele a káposztáspaszuly és a grecska (hajdina). Édességként a diós és almás süteményt szeretik.
Délben elindulok a gyerekekért az iskolába. Nem járnak napközibe, itthon készítik el a leckéjüket. A tanulás után egy kis pihenés is belefér a délutáni programba. A férjem többnyire este jön haza. Vacsorázunk, fürdünk és lefektetjük a gyerekeket aludni.
– Mennyi időtök jut a kikapcsolódásra?
– Nagyon kevés időnk és lehetőségünk van erre. Hétköznap délutánonként a gyerekek szívesen töltik az időt a barátaikkal. Lacika az utcabeli fiúkkal szokott focizni, Adrienn a barátnőivel játszik. Rossz idő esetén a szobában olvasnak vagy TV-t néznek. A gyerekek szombatonként hittanórára járnak, vasárnap elmegyünk a református templomba.
Nyáron több alkalmunk van kikapcsolódni. Tagjai vagyunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének. Részt veszünk a programjaikon: kimegyünk fürödni, horgászni a Beregdédai-tóra, ahol az egyesület parcellát bérel a nagycsaládosok számára. A másik kedvelt helyünk a Nagyberegi-tó.
– Ki horgászik a családban?
– A férjem és a nagyobb gyermekeink. Ha jó a kapás, hazahozzák a halat, s halászlevet főzünk belőle. Nagyon szeretjük a halételeket.
– Milyen terveitek vannak?
– Arra törekszünk, hogy itthoni munkavállalásból is meg tudjunk élni. Amióta megszületett Lacika, folyamatosan itthon vagyok. Miután óvodába kerül, én is szeretnék munkába állni. Még nem tudom, milyen lehetőség adódik majd. Cukrász végzettségem van. Szívesen elhelyezkednék a szakmámban.
Távlati tervünk az, hogy a házunkat tetőtér-beépítéssel bővítsük. Ilyen álmaink vannak.
– Sok erőt és kitartást kívánok nektek mindehhez. Isten áldja meg a családotokat!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma