Kezdőlap » Sorozatok » Nagycsaládosok Kárpátalján » Nagycsaláldok Kárpátalján: a Csapák család

Nagycsaláldok Kárpátalján: a Csapák család

Ezúttal a beregszászi járási Nagymuzsalyon élő Csapák családot ismerhetjük meg. A férj, Zsolt külföldön dolgozik, míg a feleség, Katalin főállású édesanyaként gondoskodik három lányuk, Dorina, Fanni és Cintia neveléséről. Csak nemrég hozták meg azt a nehéz döntést, hogy az édesapa – távol szeretteitől – anyaországi munkával keresse meg a család kenyerét. Nem tudják, hogy mit hoz a jövő; nem is terveznek, a Jóistenre bízták az életüket.

A Csapák családot az édesanya, Katalin mutatja be nekünk.

 

– Honnan származol?

– Mezőgecsei születésű vagyok. Nagycsaládban nőttem fel, három nővérem van. Édesapám Magyarországon dolgozott, csak nagyon ritkán tudott hazajönni hozzánk. Édesanyám nevelt fel bennünket.

A mezőgecsei elemi iskolát követően a Tiszacsomai Középiskolába kerültem, ott fejeztem be az általános iskolát.

 

– Utána mivel foglalkoztál?

– A baktai varrodában álltam munkába. Hamarosan megismerkedtem Zsoltival, és két év udvarlás után összeházasodtunk.

– Hol találkoztatok?

– Az egyik nővérem Muzsalyba ment férjhez, így gyakran tartózkodtam a településen. Diszkóba is elmentünk, s ott ismerkedtem meg Zsoltival, aki muzsalyi származású. Neki egy bátyja van, aki Baktán él a családjával.

 

– Mikor volt az esküvőtök?

– 2003-ban házasodtunk össze. Utána a férjem szüleihez költöztünk. Egy portán lakunk velük, de külön-külön épületben vagyunk és saját konyhát vezetek. A férjem nagyon megszerette a főztömet.

 

– Fiatal házasként hány gyermekre vágytatok?

– Két babát terveztünk. Egy év múlva, 2004-ben meg is született a kislányunk, Dorina. Őt Fanni követte 2007-ben. Akkor úgy gondoltuk, hogy elég nekünk ez a két gyermek. Meglepetésként ért bennünket, amikor megtudtuk, hogy ismét állapotos vagyok. A férjem azt mondta, hogy ahol fel tud nőni két gyermek, ott egy harmadikat is felnevelünk.

Így jöhetett világra Cintia lányunk 2013-ban.

Mindenki szereti a családban, a két testvérével is nagyon jó a kapcsolata.

Dorina

– Mesélj a gyerekekről!

– Dorina 15 éves, a helyi középiskola 9. osztályos tanulója. Úgy döntöttünk, hogy itt fejezi be a 11. osztályt. Egyelőre az az álma, hogy fodrász legyen. Ügyes, nagyon szép hajfonatokat készít.

Fanni 6. osztályos ugyanitt. Nagyon jó a kézügyessége, számos rajzversenyen vett már részt, különdíjban is részesült.

Cintia idén ballag az óvodában, szeptemberben kezdi meg az iskolai tanulmányait. Még nem tudjuk, hogy hány osztálytársa lesz, hiszen a helyiek mellett más településekről is áthordják a szülők a gyerekeket a muzsalyi iskolába.

A két kisebbik lányunk beteges. Fanni szervezete talán már megerősödött, ám Cintia többet van itthon, mint óvodában. Több orvosnál is voltunk már vele, azzal biztatnak, hogy majd kinövi.

Fanni

– Említetted, hogy görögkatolikus vallásúak vagytok.

– Így van. A muzsalyi közös római és görögkatolikus templomban kötöttünk házasságot, ott kereszteltettük meg a gyermekeinket, s oda járunk szent liturgiára is. A két nagyobbik lányunk már volt elsőáldozó. Az iskolában vagy a templomban tart nekik hittanórát Gábor atya, aki Mezőgecséből jár ki hozzánk.

 

– A férjed, Zsolt mivel foglalkozik?

– Amikor összeházasodtunk, a muzsalyi aranybányában állt alkalmazásban, majd átkerült a helyi fafeldolgozó üzembe. Három évvel ezelőtt váltott: a magyarországi Tarpán vállalt mezőgazdasági idénymunkát. A gyümölcsfák kora tavaszi metszésétől kezdve a kaszáláson át a gyümölcsök betakarításáig sokféle mezőgazdasági tevékenységet végzett.

Az első évben ez azzal járt, hogy minden hajnalban négy órakor elbiciklizett az Asztély–Beregsurány átkelőhöz, átment a határon és tovább tekert Tarpáig. Ez közel 50 kilométer kerékpározást jelentett minden nap. Két éve már csak a határig kellett eljutnia, onnan személygépkocsival vitték tovább.

Miután a gyerekek nagyobbak lettek, nyaranta én is vele mentem erre a munkára. Meggyet, almát, szilvát, diót szedtünk.

Nemrég azonban Zsolti úgy döntött, hogy megpróbál máshol elhelyezkedni: Budapestre ment, ahol építkezésen dolgozik. Még sohasem volt távol a családtól, mindannyiunknak nehéz beleszoknunk az új élethelyzetbe.

Cintia

– Te pedig itthon maradtál a gyerekekkel.

– Egyelőre háztartásbeli anyuka vagyok, de azt tervezem, hogy visszatérek a korábbi munkahelyemre, a baktai varrodába. Szeretek varrni, noha a gyerekek születése óta nem foglalkoztam vele.

 

– Már beszéltünk a munkátokról. Hogyan tudtok pihenni?

– Azóta tudunk kikapcsolódni, amióta csatlakoztunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéhez. Nekik köszönhetően számos érdekes programon – családi nap, honismereti kirándulás – tudtunk eddig részt venni. Hamarosan a lembergi cirkuszba látogatunk el velük. Külön öröm számomra, hogy nemcsak a gyerekeink, hanem a férjem is nagyon élvezi ezeket az alkalmakat.

 

– Hogyan látjátok a jövőtöket?

– Nem tudjuk, hogyan alakul az életünk. Meglátjuk, hogy a férjem hogyan érzi magát az új munkahelyén. Nem tervezünk, a Jóistenre bízzuk az életünket.

 

– A legjobbakat kívánom nektek! Köszönöm, hogy megismerhettük a családotokat!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in KMNE, nagycsalád
Nagycsaládok Kárpátalján: a Makár család

Szülőként az jelenti számunkra a legnagyobb boldogságot, ha láthatjuk felnőni, párt és hivatást választani, családot alapítani a gyermekeinket.

Close