Régi tárgyak: a csigakészítő

Nem is gondolnánk, mennyi kincs bújik meg egy-egy régi padláson, pincében – s értéke abban rejlik, hogy megmosolyogtatja vagy megsirattatja tulajdonosát, előhozva megannyi szép és kedves emléket, amelyhez a kincs fűződik.

Nemrég mi is így jártunk a kincskereséssel, a házfelújítás során előkerült a padlásról egy gondosan becsomagolt bordázott táblácska, mellette egy furcsa alakú fapálcika. Ha régi dolgot találok, rögtön tudom kihez forduljak, kilencvenéves nagymamám emlékeinek minden apró részletét alaposan elraktározta az elméjében, amelyre mi, fiatalabb generációk rohanó világunkban soha nem leszünk már képesek. „Ha ez mesélni tudna…” – így kezdődik minden története, amikor meglát valami régi dolgot. Ez a kis tábla a pálcával nem más, mint a csigatészta készítő eszköz.

A magyar népi táplálkozásban mindig fontos szerepet foglaltak el a levesek, elsősorban a húsból készítettek. A húslevesekbe a háziasszonyok többféle tojásos, gyúrt tésztát tettek, s az eltelt évtizedek során lassan kialakult, hogy melyik levesbe melyik tésztaféle a legízletesebb, leghozzáillőbb. A csigatészta, vagy más néven lúdgégetészta volt régen a tésztafélék „királynője”, ugyanis nagyon idő- és energiaigényes volt az elkészítése. A fontos életesemények és ünnepek, mint a lakodalom, disznótor, keresztelő, karácsony, húsvét, pünkösd étkezéseinek fontos része volt a csigatésztás húsleves, amelynek tésztáját sokszor a család nőtagjai összegyűlve már az ünnep előtt egy héttel nekiláttak elkészíteni. Az összejöveteleken mindenki hozta saját csigakészítő eszközét: a húros vagy vésett táblát és a hegyes végű fapálcikát. Az apró kockára vágott vagy csipkedett tésztát elhelyezték a deszkán, majd a pálcika segítségével csiga alakú tésztává sodorták.

A tészta készítése során az asszonyok sokszor énekeltek, beszélgettek. A fiatal lányoknak különösen fontos volt ez az alkalom, ahol csak nők vettek részt, ugyanis itt hallhattak számukra addig még nem ismert dolgokat, amelyeknek felnőve hasznát vehették. A legnagyobb lakodalmakon akár 50-60 nő készítette egyszerre a csigatésztát, ilyenkor általában minden meghívott női családtag segítette a munkát. A munka végeztével pedig megjelentek a férfiak muzsikával, borral, így gyakran mulatozással ért véget a tésztakészítés napja.

Nagymama szerint mágikus eszköz a csigatészta készítő, amely összehozza a családot, rokonokat, ismerősöket, falubelieket, sok nevetést és szórakozást biztosítva minden résztvevőnek.

Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma