Régi tárgyak: a falhenger

Az elmúlt napok festéssel teltek otthonunkban. Kicsit újítottunk és szépítettünk. A nagy rumli és festés közepette eszembe jutott, hogy egykor a nagy meszelés végeztével mindig eljött egy falubeli bácsi, aki lehengerelte a tisztára meszelt falat. Mert valljuk be: egykor mindenkinél hengerelt falak voltak, hiszen az volt a divat. Ha nem is minden helyiség, de legalább egy szoba biztosan valamilyen indás, leveles mintával volt díszítve.

A festőhenger egykor hatalmas népszerűségnek örvendett. Kialakulása feltehetőleg annak köszönhető, hogy akik nem engedhették meg maguknak a drága textiltapétákat, olcsóbb megoldást kerestek. A mintás gumihenger pedig kiváló alternatívának bizonyult. Ezek a hengerelt falak mára lassan kikoptak a divatból. Jöttek helyettük az új, a letisztult és minimál stílust követő festett felületek. De milyen is volt valójában ez a henger?

Maga a falfestő eszköz egy festéktartóból és két darab egymáshoz illesztett hengerből állt. Az egyik mintás volt, a másik sima. Általában 5-6 centiméteres átmérővel és 15-25 centiméteres szélességgel rendelkeztek. A sima henger éppen beleért a festéktartóba, s onnan magára szedte a kellő mennyiségű színes festéket. A fordulattal egyszerre a mintás henger kidomborodott részei átvették a festéket, s a falhoz érve kúszott fel a minta a mennyezetig.

A minta leggyakrabban valamilyen természetbeli ábrázolás volt. De lehetett igazából bármi, ami jól mutatott.

A hengerek nem tűntek el teljesen, újra reneszánszukat élik. Igaz, leggyakrabban nem a falakat díszítik vele. Inkább egyes dekoratív tárgyakon láthatunk a régiekhez hasonló mintákat.

Gál Adél
Kárpátalja.ma