Régi tárgyak: a festett tányér

Gyermekkoromban amikor nagymamámnál voltam, sokszor nézegettem a falra akasztott festett dísztányérokat. Nagyon tetszettek a tányéron a különböző színes, festett minták és karcolatok. Sorozatunk mai részében a mázas, kézzel festett tányérról lesz szó.

A mázolt, festett tányér anyaga a kerámia. Régen az agyagból formázták,majd kiégették a tányérokat. Általában belül mázas, kívül mázatlan cserépedény. A feneke kerek, ezt vette körül az oldalfala. Laposabb és kisebb, mint egy tál. Az oldalfalat rendszerint törésvonal osztotta ketté. Az oldalfala lehetett meredek, lapos, homorú, domború. Az oldalfal széle pedig lehetett egyenes, kihajló, karimás, rámás, felülnézetben lehet hullámos, íves, csipkézett, fűrészes. Rendszerint akasztófüllel vagy akasztólyukkal ellátott.

Valljuk be: ha a falon festett tányérokat látunk, akaratlanul is a vidéki, falusi konyhák jutnak eszünkbe. És nem véletlenül. A tányér a fazék után a paraszti háztartások legfontosabb edénye volt. Persze gyakorlati alkalmazásuk volt elsődleges, majd a 15. – 16. századtól már festették is, és ily módon váltak a lakások belső díszeivé.

A díszes tányérok leggyakrabban a konyhák falát ékesítették. Mennyiségük és nem utolsó sorban mintájuk az adott család anyagi állapotára is utalhattak. Csak rendkívüli alkalommal, pl. lakodalom, disznóölés idején szedték le a falra akasztott tányérokat, amikor a köznapi használatra vett fehér vagy egyszerűbb festésű edény kevésnek bizonyult. A mázas festett tányérok két fajtáját különböztetjük meg: a sötét és fehér alapút. Egyes fajtájukra fekete alapon, különböző színes mintákat festettek, ugyanúgy a fehér alapú tányérokra is több esetben színes minták voltak ráfestve.

Manapság leggyakrabban múzeumok és tájházak látogatása során találkozunk a falra akasztott tányérokkal.

Koncz Krisztián
Kárpátalja.ma