Kezdőlap » Sorozatok » Régi tárgyak » Régi tárgyak: a gyümölcsaszaló
Szilvaaszaló vesszőkas a Nagyberegi tájház gyűjteményéből. Erre öntik a szilvát s a kasokat a kemence fölé erősített gerendákra rakják (Fotó: Kárpátalja.ma)

Régi tárgyak: a gyümölcsaszaló

A nyári gyümölcsös időszakban rengeteget befőttölünk. Vagyis minden háziasszony igyekszik a családnak szükséges mennyiségű gyümölcsöket elrakni télire. A tartósításnak több módja is van. Sokan lefagyasztják, üvegekben teszik el, vagy aszalják. Cikkünkben ez utóbbiról lesz szó kicsit részletesebben.

Máig emlékszem, hogy nagymamám egykor a hatalmas kemencében aszalta a szilvát, amit télen előszeretettel fogyasztottunk. Bizony, nem volt párja az efféle finomságnak. Azóta sem ettem olyat.

Az aszalás mára méltatlanul háttérbe szorult a fagyasztógépek, hűtőgépek, konzervek, tartósítószerek világában. Pedig az aszalás – teljes értékű, tartósítószer-mentes eljárásaival – változatosan és tartalmasan egészíthetné ki étrendünket. Nagyanyáink tudták ezt. Az aszalás kerti és vadon termő gyümölcsök tartósításának általánosan elterjedt módja volt a parasztháztartásban. Aszalt a gazdaasszony a család részére, de néha még eladásra is. A kerti gyümölcsből főként szilvát, almát és körtét, ritkábban cseresznyét, meggyet stb., a vadon termőkből pedig elsősorban körtét aszaltak, de előfordul vadalma és -cseresznye, meggy, som stb. aszalása is.

A kisebb mennyiséget sütőkemencében vagy a napon aszalták. Ehhez régen külön aszalócserényt fontak fűzvesszőből vagy gyékényből. Készítettek kör alakú és négyszögletes aszalócserényeket is. A gyümölcsöt ebben tették ki a napra.

Az aszalás állandó felügyeletet kívánt, ezért az aszalók egyúttal találkozóhelyek is voltak. A gyümölcsaszalás igen jelentős volt a magyar nyelvterületen a 16–17. században. A földesúri kertekben, erdőkben termő gyümölcs összegyűjtése és aszalása többfelé jobbágyszolgáltatás volt.

Az aszalt gyümölcs a magyar paraszti táplálkozásban az utolsó száz évben vidékenként többé-kevésbé fontos téli élelmiszer volt. A 16. században a végvárak élelmiszerraktáraiban gyakran akadt nagy mennyiségű aszalék, a katonák főzelékként ették. Az úri étrendekben fontos böjti étel. Az aszalt szilva sűrű téli leves, babbal összefőzve, behabarva a Kisalföldön (szilvásbab), babbal, füstölt hússal összefőzve, tárkonnyal ízesítve Erdélyben (tárkornyos), füstölt hússal összefőzve, tormával ízesítve a Felső-Tiszántúlon (tormás) készítik. Híg levesként (habarva vagy csak vízben megfőzve) aszalt gyümölcsöt mindenfelé készítenek. Ezek a levesek majd mindenütt a karácsonyesti, nagypénteki böjtös étrend elmaradhatatlan fogásai. A vízben főtt aszalék gyümölcse és leve külön-külön is téli és lakodalmi csemege (konfekt), a fonóban nyálazó.

Gál Adél

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!