Kezdőlap » Sorozatok » Régi tárgyak » Régi tárgyak: a körtemuzsika

Régi tárgyak: a körtemuzsika

Sorozatunk ihletője egy riportfilm volt, melyben egy számomra igen kedves ember beszélt szakterületéről, a néprajzról, saját munkájáról, kutatásairól és tapasztalatairól. A felvétel egyik részében olyan tárgyak is előkerültek, melyeket ma már ritkán, legfeljebb múzeumokban láthatunk, noha egykor mindennapos használatban voltak.Milyen kár lenne, ha teljesen a múlt homályába vesznének, holott magyar népi kultúránkhoz szorosan hozzátartoznak ezek az eszközök.

Sorozatunk célja tehát, hogy megismertessük olvasóinkat a különböző népi eszközökkel és azok rendeltetésével.
Elsőként a körtemuzsikáról írok. A hangszer a fent említett riportfilmben is szerepet kapott, ennek okán ezzel kezdjük a bemutatást.

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta” – kezdi Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című regényét.

És igen. A körtemuzsika hangja a szárnyaló lelket jelképezi. A régi magyar hagyomány szerint, ha hosszan fújják, akkor meggyógyul tőle a beteg. A magyar táltosok körtemuzsikával „varázsolták” egészségesekké a betegeket.

A szakirodalom szerint a körtemuzsika az okarina egyik fajtája. Egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek aszerint, hogy mit ábrázol. Régebben fazekasok árusították vásárokon, búcsúkon. Keleti eredetű, ősi magyar hangszer, amelynek legkorábbi magyarországi lelete egy 9-10. századi körte alakú, emberfejet formázó cserépsíp, amely a tatai Cseke-tó környékéről került elő.

A magyar körtemuzsikán általában 2-4, néha 6 hangnyílás található. Mivel a cserép nem rothad el, ezért fönnmaradhatott, ellentétben a többi, szerves alapanyagú hangszerünkkel.

A körtemuzsika a fuvolafélék családjába tartozik. A cseréphangszerek legegyszerűbb formái C alaphangú hangszerek, egy vagy két oktáv hangterjedelemmel. Az agyagból megformázott cseréphangszer sípszerkezete megegyezik a közönséges furulyáéval.

A hangszerrel ma igen ritkán találkozunk, noha egyes népi hangszereket felvonultató koncerten hallhatjuk hangját. A magyar irodalom azonban némi bepillantást enged a körtemuzsika életébe, s bizonyítja egykori létét az egyszerű gyermeki környezetben és használatban is.

Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta egy szép körtemuzsikát. Olyant, amelyiknek az egyik oldala pirosra van festve, a másik meg sárgára. De olyan volt az, akár az igazi körte. Valami bolond darázs annak is nézte, s bizony még belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.

De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika olyan hangot adott, hogy a darázs menten megszédült tőle. Alig bírt hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló körtét.” – részlet Móra Ferenc A körtemuzsika című meséjéből.

Kárpátalján fesztiválok alkalmával egy-egy vásári árusnál találhatunk körtemuzsikát. Bátorítok minden kedves olvasót, hogy ha találkozik ezzel a szép kicsi hangszerrel, vásárolja meg néhány hrivnya fejében gyermekének, hogy ne merüljön teljesen feledésbe ez a becses régi tárgyunk!

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!