Régi tárgyak: a lopótök, avagy a borlopó

Életünk során számos érdekes tárggyal találkozunk. Néha azt sem tudjuk mire való, csak elcsodálkozunk különleges alakján, formáján. Aztán próbáljuk kitalálni, hogy mire is lehetett egy ilyen furcsa valamit használni.

Pont így jártam egykor a lopótökkel. A már porosodó hosszúkás, a végén öblös formájú tárgyat csak bámultam, és nem értettem, mi funkciója lehet. Hát még, amikor közölték velem, hogy ez egy tökfajta, vagyis nem is tárgy, hanem eredetileg egy növény, ami akár a kertben is megteremhet. Csodálkozásom akkor hágott a tetőfokára, amikor megtudtam, hogy valaha bort adagoltak vele. És itt kezdődik a lopótök története.

A lopótök, más néven butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó növény – mondja nekünk a lexikon. Igen régen került már Európába. Alakját tekintve igen elnyújtott, hosszú szárú, a végein öblös a termése. Pont alakja miatt használták a későbbiekben ital adagolására. Hiszen a hosszú szára miatt alkalmas volt arra, hogy a hordóból kiszívják vele a bort. De ne szaladjunk ennyire előre.

A tököt, vagyis a megérett termést akkor szedték le, ha a héja már megsárgult, és jó kemény lett. A magját kivájták, szárát tüzes dróttal fúrták át. Amíg bor kerülhetett bele, alaposan ki kellett azt tisztítani, szárítani, ami elég időigényes volt. Csak ezután válhatott belőle pincefelszerelési tárgy. Ugyanis a paraszti készítésű és használatú lopóval adtak kóstolót a hordóból, szívták a bort kisebb borivó edényekbe (bokály, pohár). A lopó hosszú szárát bedugták a hordóba, rövid végén megszívták, amíg az öblös rész kellően megtelt. Egy-két liter folyadékot lehetett vele felszívni. A rövid vég befogása után a lopótököt kihúzhatták a hordóból anélkül, hogy a bor kicsurgott volna. A felső, rövid vég szabadon hagyásával vagy újra befogásával lehetett irányítani, mikor csurogjon ki a bor az alsó végen, és mikor ne.

Mivel a lopótök egyszerű termésből készült, ezért könnyen megecetesedett. Erre jött megoldásként az üvegből készült mása. A lopóhoz hasonló formájú 1–2 liter nagyságú, üvegből készült borszívó hébér, hévér néven kezdett elterjedni a 19. sz. második felében.

A lopótök egyéb funkciót is betölthetett. A Teng-leng, mint tök a vízen, Addig úszik a tök a vízen, míg el (nem) merül, Fönn úszik, mint a tök magyar szólások és közmondások arra utalnak, hogy a belül üres, levegővel telt lopótök kabak a vízen való úsztatásra alkalmas. Ezen alapszik a lopótöknek a halászatban és az úszástanulásban való használata.

Ma az eredeti termés nem borlopóként funkcionál, esetleg az üveg változata kerül használatba. A lopótök termése inkább dekorációként látható néhány díszkertben vagy udvaron.

Gál Adél
Kárpátalja.ma