Kezdőlap » Sorozatok » Régi tárgyak » Régi tárgyak: a motolla

Régi tárgyak: a motolla

Jár a keze, mint a motolla – szokták mondani azokra, akik sebesen hadonásznak, netán rúgkapálnak, vagy egyszerűen csak nagyon gyorsan dolgoznak. És nemhiába. A motolla egy gyorsan forgó eszköz, mely a fonál lemérésére és motringba szedésére szolgált.

A motollának két fajtája van: a kézi és a kerekes motolla.

A kézi motolla egy 70–200 cm közötti hosszú rúd, amelynek egyik végén arasznyi keresztfája, másik végén vagy villás elágazása, vagy szintén keresztfája van, az előbbire merőleges elhelyezésben – írja a Magyar Néprajzi Lexikon. Az orsóról vagy a rokka csévéjéről a fonalat a motolla keresztfájára, ill. villás elágazásába megakasztva motollálják fel. A kézi motollán az egyszer így végigvezetett fonal a motolla hosszának négyszerese. A fonal mérésénél a motollán általában három szálat számolnak egy igének és 20–60 igét egy pászmának. Egyszerre a fonal vastagságától függően 3–10 pászmát motollálnak fel: ez 1 darab fonal. A kézi motolla neve általában motolla, amely a szláv motivolo szóból származik, utalva a szláv területeken használatos villás formára is. Ez a motollatípus a Kárpát-medencében napjainkra csak a peremterületeken maradt meg: a Dráva mentén, az Ipoly környékén, Erdélyben főleg a Székelyföldön, valamint a moldvai és bukovinai magyar településeken.

A kerekes motolla horizontális tengelyen körbeforgó négy fakar, amelybe gyakran a körbeforgást számoló és pászmánként hangjelzést adó jelzőszerkezetet építenek be, hogy a fonalszámolást megkönnyítse. Ritkán és elszórtan – nyugati hatásra – a múlt század második felétől fordul elő magyar nyelvterületen, általánossá azonban sehol sem vált.

A motollára feltekert és lemért fonalat kötegbe szedték. A motollált fonal még nyers, szürke színű, hogy szép vásznat lehessen belőle szőni. Ezért szitált fahamura öntött forró vízből keletkező lúgban meghempergették, s ha jól teleszívta magát, dézsába rakták, majd ismét forró lúgot öntöttek rá. Huszonnégy órán keresztül lúgozták, végül kiszedték, patakban kimosták, kisúlykolták, és a zimankós téli reggeleken kifagyasztották. Amikor harmadszorra is elvégezték ezt a folyamatot, kész volt a szép fehér fonal. Büszkeség és a jó munka jele volt, ha valakinek szép fehér fonala lett.

A motollát leginkább asszonyok használták, hiszen a fonás és a szövés szinte egész folyamata asszonyi munka volt.

A motollát, mint olyan sok más régi eszközt, irodalmi művekben is megemlítik.

Gurult az öreg úr, mint az ördögmotolla, nagy lihegve a kövérsége miatt. (Részlet Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényéből)

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!