Kezdőlap » Sorozatok » Régi tárgyak » Régi tárgyak: a nádsíp
Nádsíp (Fotó: manoprogram.hu)

Régi tárgyak: a nádsíp

A sorozat egy rég elfeledett hangszerrel, a körtemuzsikával kezdtem. Most újra visszatérnék egy zenei eszközhöz, mégpedig a nádsíphoz.

Gyermekkoromban sokat játszottam a kert végén lévő ároknál, mely tele volt náddal. Akkor a növény termése volt érdekes számomra, és nem is gondoltam, hogy a szárából milyen értékes dolgokat lehet készíteni. Ezek közé tartozik az előbb említett nádsíp is.

Az egyszerű eszközt, mely egy nádcsőből készül, náddudának vagy nádpikulának is nevezik.

A Néprajzi Lexikon szerint a nádsíp egyszerűbb változata arasznyi hosszúságú, mindkét végén nyitott nádcsőből áll; a rácsapó nyelv a hangszer testéből van kihasítva. A cső nyitott felső végét játék közben a játékos nyelve zárja el. A valamivel fejlettebb változat kétrészes: külön darabból álló fúvókája úgy készül, mint a duda dallam- és kontrasípjáé. Ezt a vékonyabb nádcső-fúvókát dugják bele a hangképző nyílásokkal is ellátott nagyobb nádcső – a hangszertest – végébe, s ha az érintkezésnél a két cső nem zár eléggé, viasszal is körültapasztják.

A nádsíp hangképző nyílásainak száma 6 vagy 7 (a 7. rendszerint legfelül a cső hátsó oldalán van). Játék közben a nádsíp fúvókáját mélyen szájba kell venni, hogy annak nyelve a szájüregben szabadon rezeghessen. A nádsípon előadott dallam jellegzetességei nagyjából ugyanazok, mint a dudáé.

A nádsípot régebben a furulya vagy duda mellett – mint emezeknek játéktechnikában, illetve hangzásban is közeli rokonát – elsősorban a pásztorok készítették és használták.

A nádsíp elkészítése egyszerű. Csupán egy darab üreges nád és egy éles kés vagy bicska szükséges hozzá. Na meg egy kis kézügyesség. Fontos, hogy minél vékonyabb nádszálra teszünk szert, annál magasabb hangon szólal majd meg a sípunk, és ez fordítva is igaz, minél vastagabb, annál mélyebb hangot ad a síp. A nádsíp elkészítésére számos ötletet találunk szakkönyvekben és internetes oldalakon.

A nádsíp gyermekváltozata a fűzfasíp (gyereksíp, zsidósíp, fűzfafütyülő, fűzfafurulya, vagy fűzfatilinkó).

A népi mondókákban is előkerül a nádsíp:

“Nád közé bújtam, nádsípot fújtam,

Az én sípom azt fújta, Bí-Bá-Bú,

Te vagy az a nagyszájú.” (kiszámoló)

Gál Adél

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!