Régi tárgyak: a nyújtótartó

A kézimunka megismételhetetlen és páratlan. Minden elkészített darab egyedi és különleges. A varrás, hímzés technikáinak sokszínűsége a szépérzék kifejezője. Minden kivarrott darabban a gazdasszony szíve, lelke is benne van. Vallomás az asszonyok szorgalmáról, kézügyességéről, ízléséről, és kreativitásáról.

A kézimunkák használati és díszítőeszközként szolgálták az otthonokat. Ennek megfelelően készültek a mindennapi használatra szánt darabok, és olyanok, melyek a tisztaszobát díszítették. Az előbbiek egyszerűbb mintázatúak voltak, a gyakori mosás és használat miatt pedig egy idő után megkopottak és foltosak maradtak.

A textíliáknak egyik rég használt darabja a nyújtótartó, melynek készítése és díszítése is gondos munkáról árulkodott. Általában egy hosszú, ám keskeny vászonból készült. A gazdasszony tésztanyújtójához igazítva lehetett keskenyebb vagy szélesebb. A vásznat pedig ízlésük szerint díszítették. A mintája leggyakrabban illeszkedett a konyhai textíliák színvilágához és motívumaihoz.

A tésztanyújtót a nyújtótartóba téve a konyha falára akasztották a nyújtódeszka fölé. Ezért annak díszességét bárki láthatta, aki belépett a konyhába.

A tartó lehetett egyes vagy kettes is, vagyis egy vagy két nyújtó fért bele. Utóbbi esetben szélesebbre hagyták a vásznat, s díszítésére is nagyobb motívumokat használtak.

A kézzel készített tárgyak, textíliák az utókor számára üzenetet hordoznak őseink életéről, mindennapjairól, örömükről, bánatukról. A családi élet jelentősebb eseményeihez, szokásaihoz hozzátartoztak a jellegzetes hímzett kiegészítők.

Gál Adél
Kárpátalja.ma