Régi tárgyak: a pászkaterítő
Húsvétra készülünk. Idén a megszokottól kissé eltérően. Csendesebb, meghittebb ünnep lesz az idei. De ünnepelünk, itthon, családi körben, rokonok és ismerősök nélkül.
Az ünnepi készülődés során akarva akaratlanul is előkerülnek a régi dolgok. Ilyen például a pászkaterítő.
Csodálatosak a régi kézzel kivarrott, gondos munkával készített terítők, melyeken nagymamáink keze nyoma hirdeti az ünnep meghittségét. Mert minden gazdasszony maga varrta ki a saját pászkaterítőjét. Ahogyan az anyag megtelt az apró öltésekkel, talán úgy telt meg öltésenként, cseppenként a lélek is az ünnep áhítatával.
A pászkaterítő egyszer került elő évente a szekrény mélyéből: amikor a templomba igyekvő katolikusok a kosarak tartalmát húsvétvasárnap reggelén letakarták vele.
A pászkát egykor hatalmas kétfülű kosarakban vitték szentelni. A kosárba belerakták az összes húsvéti ételt is, amelyek hagyományosan a szentelmények közé tartoznak e tájon, azaz a sonkát, a kolbászt, a bort, a sárgatúrót, a tojást, a kalácsot, a tormát, a fokhagymát, a szalonnát, a sót stb. Természetesen mindenből akkora mennyiséget pakoltak, amennyi az ünnepre elegendő volt a család számra. Egy ekkora kosárra érthetően nagy méretű terítőt hímeztek. A mai kosarakhoz viszont, amelyekbe csak jelképesen szelnek egy-egy kisebb darabot az ünnepre készített ételek némelyikéből a szűk család számára, már nincs szükség akkora terítőre, mint régen, azaz változott a méretük, jellemzően sokkal kisebbek lettek.
A pászkaterítők alapanyaga eredetileg a vászon volt, arra hímezték a mintát. Kárpátalján a legjellemzőbb a keresztszemes hímzés volt, de tudunk példát szabadrajzú lapos öltésre, illetve újabban már vagdalásos technikájú mintával is találkozhatunk. A terítők színösszeállítása is úgy változott idővel, ahogyan a hagyományos hímzéseké általában, azaz előbb a kék-piros kombináció volt a jellemző erre a tájra, s csak később lett színesebb a paletta, azaz jelent meg előbb a fekete-piros összeállítás, majd terjedt el sorban a többi szín is, amint az üzletben megvásárolhatók lettek a hímzéshez szükséges színes pamutfonalak.
A legtöbb pászkaterítő feliratos volt, vagyis belehímezték az örömhírt: Feltámadt Krisztus! Az ábrázolások pedig a keresztény hagyományhoz kapcsolódtak valamelyest.
Manapság az egyszerűen beszerezhető és megvásárolható „színes” és „díszes” terítőket részesítik előnyben. Egyre kevesebb alkalommal találkozunk a kézzel kihímzett darabokkal. Pedig ezek értéke százszorta felülmúlja az üzletekben kapható darabokét.
Gál Adél
Kárpátalja.ma