Kezdőlap » Sorozatok » Régi tárgyak » Régi tárgyak: a piknikkosár
Piknikkosár a Polónyi Katalin Textilmúzeum gyűjteményéből (Fotó: Kárpátalja.ma)

Régi tárgyak: a piknikkosár

A természet szerelmesei örülnek a jó időnek. Kiszabadulhatnak a természetbe, parkokba, és ki-ki a maga kedvenc kültéri tevékenységének hódolhat. Jómagam is szeretek kirándulni, sétálni, belefeküdni a fűbe, megcsodálni a vadvirágokat.

A természetjárás pedig akkor az igazi, ha egy jó kis piknik is társul mellé, ami arról szól, hogy ízletes ételeket fogyaszthatunk el családunk vagy barátaink társaságában. Nem kell sok dolog hozzá. Elegendő néhány szendvics, zöldség, gyümölcs és víz. Mindezt bepakolhatjuk egy kosárba, mely elengedhetetlen kelléke egy jó kirándulásnak, s már indulhatunk is. Most ezekről a kosarakról írunk néhány gondolatot.

A piknikkosár nem újkeletű dolog. Régen is használták. Fűzfavesszőből készült. Fedele is volt, mely kétoldalt nyílott, így az ételeket könnyedén lehetett be- és kipakolni. Ráadásul a benne szállított ételek nem rázódtak össze, és nem borultak fel, hanem épségben megérkeztek rendeltetési helyükre. A kényelmes hordozófül pedig megkönnyíttette a szállítást. Ilyen volt a piknikkosár legegyszerűbb változata.

Általában kosárfonók készítették. A kosárfonás régi mesterség, melyhez különböző növényi anyagokat használtak fel, mint például pálmaféléket, gabonaszárakat, nádat. Nálunk főként fűzféléből fontak. Az éghajlati viszonyok is alkalmasak voltak a fűz termesztésére, így alapanyag volt bőven. Az ügyes kezű mestereknek pedig megélhetési alapot biztosított.

Az üzletek ma már számtalanféle piknikkosarat kínálnak, de az igazi, vesszőből font daraboknak nincs párjuk. Ráadásul a kosarakat nem csupán piknikezéshez használhatjuk, akár gombászáshoz is magunkkal vihetjük.

Ha már a piknikről beszéltünk, érdekeségképpen nézzük meg, honnan is ered maga a szó. A Magyar Nyelvőr 1968-ban megjelent száma szerint a piknik (piguenique) szó francia nyelvterületen keletkezett a XVII. század végén a „picorer” (csipeget) és a „nique” (fitymálás) szavakból. Ahogy a szóösszetétel is sejteti, már a franciák sem egyszerű, közös falatozásokat értettek alatta, hanem inkább valamilyen társadalmi, kulturális eseményt, ahol a napi hírek, társadalmi kérdések és közéleti személyiségek meg- és kitárgyalására is alkalmuk nyílt. A Franciaországban kialakult kifejezés hamar elterjedt Európában, így Magyarországon is. Idegen formájával, a piguenique-kel már az 1830-as években találkozhatunk a magyar sajtóban, magyarított alakja pedig először 1896-ban bukkant fel.

Gál Adél

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!