Régi tárgyak: a rokka

A szövés és a fonás az emberiség egyik legrégibb technikai gyakorlata. A len vagy a kender rengeteg munkát igényel, míg vászon lesz belőle. Bátky Zsigmond néprajzkutató így ír: „A kendermunka tisztára asszonyi elfoglaltság, mégpedig elejétől végig jobbára társas foglalkozás, úgyszólván minden mozzanata ősrégi hagyományokon alapszik, tüzetesebb megismerése tehát már csak ezért is egyik legfontosabb feladatunk.”

A kender vagy len fonása már jóval nyugodtabb munka. Fonás közben lehet beszélgetni, énekelni, tréfálkozni. A lányokhoz a fonókba eljártak a fiúk is, igazi közösségek alakultak ki.

A magyar népi hagyományban a fonás egyik szerszáma az egyszerű vagy kerekes guzsaly, más néven: fonókerék, rokka, pergő. Lényeges különbség a kettő közt nincs, csupán a megfont fonalat tekerik föl másképpen.

A Magyar Néprajzi Lexikon a rokkát lábmeghajtásos szerkezetként azonosítja, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és tekeri fel a kész fonalat a csévére. Így ha rokkával dolgoztak, gyorsabb volt a munka. A rokka tulajdonképpen a kéziorsó munkáját végzi, ezért a fonásra kerülő rostcsomót vagy a rokka mellett tartott székes guzsalyra, vagy a rokkára szerelt külön rokkapálcára kötik fel.

A rokkának a századfordulón három fő típusa volt használatos: a Dunántúl Északnyugati felén, valamint a Kisalföldön a fekvő és kisebb mértékben az álló rokka, a Dunántúl Délkeleti felén és az Alföldön a ferde rokka. A későbbiekben a magyar nyelvterület nagy részén az álló rokka terjedt el.

A rokka segítségével végrehajtható volt mindazon műveletek összessége, amelyek segítségével szálas anyagokból (pamut, gyapjú, kender, len) fonalak készülnek.

A magyar nyelvterületeken már a 10-12 éves lányokat kis rokkán tanították fonni. A házasuló legény is azt kérdezte a kiválasztott lány szüleitől, hogy tud-e fonni a lány. Előtte persze a legények maguk is kifigyelték, hogy melyik lány ügyesebb, s ezt abból is megállapíthatták, hogy milyen gyorsan pereg a kezében a rokka.

A fonás egyik módja szerint jobbkézbe fogják az orsót, melyen már rajta van a kezdőfonál. Ez húzza s részben sodorja súlyával a balkézzel a csomóból húzott és sodrott, megnyálazott fonalat. Ha a fonál már annyira nyúlott, hogy a jobb kéz tovább nem húzhatja, akkor ugyancsak a jobbkézzel erősebbet perdítenek az orsón, úgy, hogy a fonal az orsó szárára tekeredik. Egy-egy ilyen sodrás, kezdettől az orsóperdítésig egy nyújtás.

A guzsalyok nagy részét legények lányoknak szerelmi ajándékba készítették. Ez meglátszik egyes darabok gazdag faragásán, díszítettségén.

Gál Adél
Kárpátalja.ma