Kezdőlap » Sorozatok » Régi tárgyak » Régi tárgyak: a sarló

Régi tárgyak: a sarló

Kislánykoromban többször láttam nagymamámat, amint egy hajlított, éles eszközt megmarkolva megy ki a kertbe, hogy füvet vágjon, mondjuk az aprójószágnak. De ugyanezzel az eszközzel vágta le édesapám egykor a málé (kukorica) elszáradt szárát is. Ez volt a sarló, mely korábban az aratás elengedhetetlen eszköze volt, de kisebb kerti munkákra is használták.

Aratás ideje van. Ma a modern, többnyire elektromos kaszák, gépek könnyítik meg a férfiak munkáját. Régen azonban közel sem ilyen volt a helyzet. A gépi aratás csak az 50-es években, a kolhozrendszer idején kezdte felváltani a kézi aratást. Addig az aratás legfőbb eszköze a sarló volt. A szakirodalom aratósarlóként említi az eszközt, melynek néhol salló volt a megnevezése.

A sarlónak két alapvető formája van: a fogazott és a sima élű sarló. Lényeges a különbség a használati módban is. A fogazott élű sarlót aratáskor a jobb kézben tartva, a gabonából vele először is annyit, amennyit elérhettek, a bal kéz fele hajtottak. Bal kézzel a gabona szárát nyakban a kalász alatt szorosan összefogták, míg jobbal, jól előre hajolva, hogy a sarlóval minél több gabonát átfoghassanak, a feszesen tartott szálakat hátrafelé való mozgással – mintha fűrészt húztak volna – elmetszették. A sarló fogai hátra, visszafelé néztek, így a hátrahúzásnál beleakadtak a gabona vékony, száraz szárába, és azt szinte rágva, fűrészelve metszették el. Az aratás tehát simán, rázkódtatás és lényeges szemveszteség nélkül folyt. A kaszával is lehetett húzva, rántva vágni és pl. a vesszőt így is metszették el vele. Aratáskor azonban a fentitől eltérő módon használták, mégpedig úgy, hogy a bal kezükkel nem fogták össze a gabona szárát, hanem csak oldalra, balra hajtották, hogy hozzáférhessenek, és a jobb kézben tartott sarlóval jobbról balra suhintva vágták el a gabonát, melyet bal kezükkel, majd a jobb kézben lévő sarlóval segítve raktak marokba. A kaszasarlóval való aratás tehát lendületesebben folyt, melynek során kétségkívül több szemet is kivertek, de mindezt ellensúlyozta a gyors munka.

A sarló az ősember egyik legelső szerszáma volt, és formája mindmáig alig változott. Több természethitben az élet és a halál jelképe; a termékenységi kultuszokban az isten sarlóval választotta el egymástól az eget és a földet. Alakja a fogyó hold alakját utánozza, szimbolikus jelentése az idő hatalma az ember felett. Rituális szerepe is nagyon fontos, így például a kelta druidák arany sarlóval vágták le a halhatatlanság növényét, a fagyöngyöt, aminek nedvét a megtermékenyítő férfimaggal azonosították.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in régi tárgy
Régi tárgyak: diaképnéző

Kislánykoromban nagyon szerettem nagymamám polcain keresgélni. Mindig találtam valami számomra új és érdekes dolgot, amit persze rögtön játéknak tekintettem, de...

Close