Régi tárgyak: a teatojás

Imádom a teákat. Mindegyiket. Főként a saját termesztésű levelekből készült forró italt kedvelem. Télen különösen jól esik egy meleg csésze tea. Lehet hárs, menta vagy citromfű, netalán csipkebogyó – teljesen mindegy. Azt iszom, ami a kertben megterem. A szárított gyümölcsből készült teának pedig nincs párja.

Mivel nem filterből készítem ezeket, ezért fogyasztás előtt mindig szűrnöm kell. A tealevelek ugyanis össze-vissza úszkálnak benne, amit már nem nagyon szeretek. Na, erre a problémára is jó megoldás a teatojás, mely nem más, mint egy fém száron lévő tojás alakú gömb, mely kettényílik. A gömb lyukacsos, így a forró víz könnyedén átjárja a benne lévő szárított leveleket, és nem engedi ki még a legapróbb darabkákat sem.

A nevét alakjáról kapta, hiszen a legtöbb tényleg tojás alakú. A szár, de lehet egyszerű lánc is, fenti része kissé görbített, akasztószerű, melynek segítségével könnyen megáll a teafőző, vagy a csésze szélén.

A teatojás ma is megtalálható az üzletek polcain kicsit modernebb formában. Használata viszont roppant egyszerű, és nem utolsósorban környezetkímélő. Akinek nincs még, beszerezhet egyet!

A teát eredetileg orvosságként használták, a mindennapokban pedig egy jó frissítő ital, mely télidőben melegíti a testet és a lelket. Teázzunk hát minél gyakrabban!

Gál Adél
Kárpátalja.ma