Régi tárgyak: a tejeskanna

„Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében, amikor még a tejesasszonyok, a milimárik, bádogkannákban hordták házhoz a tejet, és a jegesemberek kiáltozása törte meg a kisvárosi hajnalok csendjét,…”

A fenti idézettel kezdi G. Szász Ilona A Mindentvarró tű című meséjét. Dédanyáinkról mesél, pedig nem is kell olyan messzire visszamenni az időben. Jómagam is emlékszem ám a tejeskannákra, amiben nem lötyögött ki a tej hazafelé, fedelének köszönhetően.

Kislányként édesanyám sokszor engem kért, hogy hozzam el a tejet a szomszéd nénitől. Kezembe nyomta a kannát, és már ballagtam is át a másfél vagy két liter tejért, amit hetente kétszer vettünk tőle.

A kanna régen a háztartások szerves része volt, és még ma is az sok helyen. Faluhelyen nem zacskós tejet vettek nagyszüleink, de nem is papír- vagy műanyag dobozban, hanem ilyen zománcozott vagy alumíniumkannákban szerezték be a szomszédtól a tejet, vagy tárolták saját maguk számára tehénfejés után. Nagymamám még a tejeskannában altatta is a tejet, így széles szájának köszönhetően könnyű volt lefölözni azt. Mindemellett a kannák bármilyen folyékony étel, netalán víz szállítására is alkalmasak voltak.

Nagyon sok kamrában ma is ott porosodnak a polc tetején a pöttyös, virágos, vagy csupán egyszerű alumíniumkannák. A kreatív lelkű alkotók szívesen újítják fel ezeket, s díszítik különböző technikákkal. Ötletet bárhonnan lehet hozzá meríteni. Az újjávarázsolt kannák pedig a konyhák, nappalik vagy teraszok díszeivé válnak.

Gál Adél
Kárpátalja.ma