Pódiumbeszélgetés a kárpátaljai magyarság helyzetéről

Ukrajna, Kárpátalja, magyarság, múlt, jelen és jövő kárpátaljai és nyugati szemmel – a kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzete volt terítéken szeptember 30-án a beregszászi Rákóczi-főiskolán.
A találkozón többek között a kárpátaljai magyar közösség fő problémáival, egyházainak, iskoláinak és kulturális örökségének helyzetével, külföldi és belföldi kapcsolataival foglalkoztak, de szó esett Ukrajna kül- illetve belpolitika felőli álláspontjáról és jövőjéről is.

A pódiumbeszélgetésen részt vett Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) rektora, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, a Megyei Tanács oktatási és kulturális bizottság elnöke, megyei képviselő, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, a Kárpátalja hetilap főszerkesztője, Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője, Csatáry György, a Lehoczky Tivadar Kutatóintézet igazgatója, Molnár József, a II. RF KMF Földtudományi és Turizmus Tanszék vezetője, valamint Meinolf Arens, a müncheni székhelyű Nemzetiségi Jogok és Regionalizmus Nemzetközi Intézetének igazgatója. A beszélgetést Fodor Gyula, a II. RF KMF rektorhelyettese moderálta.

Mivel Ukrajnában élünk, nem vonatkoztathatunk el attól a kontextusból, amiben ez a közösség él – mondta Csernicskó István a kárpátaljai magyar közösség problémáit elemezve. – Nemzetiségtől, etnikumtól, nyelvtől függetlenül minden ukrán állampolgár életét megnehezíti az, hogy az országban – függetlenné válása óta – folyamatos politikai és gazdasági válságok követik egymást.

Brenzovics László hozzátette ehhez a gazdasági romlás tényezőjét, valamint Kijev Kárpátaljához való rendkívül negatív hozzáállását, ami megnyilvánul a központi média sugározta lejárató kampányban, valamint az utóbbi években egyre gyakrabban tapasztalható nyílt magyarellenes fellépésekben. A KMKSZ elnöke rámutatott a kisebbségek oktatási jogainak felszámolására és a nyelvtörvény ellehetetlenítő erejére. Brenzovics a kárpátaljai magyarság és annak képviselőit érő folyamatos üldöztetésekre is felhívta a figyelmet.

Darcsi Karolina a megye érzékeny kérdései kapcsán beszélt a 13 kárpátaljai járás felszámolásáról és ennek kihatásairól a kárpátaljai magyarságra nézve. Elmondta, hogy a tervezetben lévő 3-4 járás létrehozásakor nem veszik figyelembe a magyarok arányát, így a magyarság feldarabolásához vezet ez a folyamat, dacára annak, hogy a törvény adna teret ennek megtartására.

A törvények előírják a tömbben élő kisebbségek számára a választási körzet létrehozását. Ezt nem adják meg 2012 óta – mondta a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára. – Bízunk benne, hogy a kárpátaljai magyarság egy közigazgatási egységen belül meg tud majd maradni.

A kárpátaljai magyar kulturális örökség helyzetéről Orosz Ildikó nyilatkozott, aki a magyar emlékművek büntetlen megrongálását emelte ki. Az elnökasszony az iskolák helyzete kapcsán elmondta, hogy a XX. században Kárpátalján 20-40 évenként változtak az országok, aminek köszönhetően egyik napról a másikra megváltozott az államnyelv, és elvárták, hogy az oktatás nyelve is megváltozzon minden iskolában. Orosz Ildikó elmondta, hogy demokrácia-deficit van az oktatásban, mert egyáltalán nem veszik figyelembe a kisebbségeket és azok nyelveit. Az elnökasszony kifejtette azt is, hogy az ukrán nyelv tanulásához három feltételt nem adott meg az ukrán állam.

Nem adott ki az állam szótárakat a mai napig; amivel tanítunk az iskolákban, azt a beregszászi főiskola és az ungvári egyetem készítette, és a magyar állam finanszírozta. Nem készültek sem tankönyvek, sem pedig módszertani anyagok, hogy hogyan tanítsunk magyar gyerekeket ukránul. Továbbá nem készítettek fel tanárokat sem, hogy ukránul tanítsanak. Az tanított, aki tudott valahogy ukránul. Viszont 2008 óta csak az mehet egyetemre, aki leteszi az emelt (anyanyelvi) szintű ukrán nyelv és irodalom vizsgát.

Molnár József annak a kérdésnek kapcsán, hogy veszélyezteti-e asszimiláció a kárpátaljai magyarságot elmondta, hogy bár Kárpátalja nem szenvedett el asszimilációs veszteséget, nem jelenti azt, hogy a folyamat nincs jelen, hiszen egyedülálló módon a térségre szimmetrikusság jellemző, többek között a vegyes házasságok által létrejött intergenerációs asszimilációnak köszönhetően.
Meinolf Arens a migráció kapcsán elmondta, hogy a társadalom számára veszteség az elvándorlás és az ingázás annak ellenére, hogy a külföldön boldoguló emberek a pénzüket itthon értékesítik.
A többi kisebbséggel való kárpátaljai magyar kapcsolatokról Brenzovics László nyilatkozott. A KMKSZ elnöke a vidéken megfigyelhető békés együttélésről számolt be. Azt is elmondta, hogy a magyarságnak jó kapcsolatai vannak úgy a román, mint a német kisebbséggel, de sajnálatos módon a német kisközösség rohamosan fogyatkozik.

A megye egyházi helyzetéről Csatáry György adott számot. A Lehoczky Tivadar Kutatóintézet igazgatója beszámolt az egyházi munkálatokról, és rámutatott az egyház nemzetmegtartó erejére.

Az egyházak egy összetartó nemzeti vonalat képviselhetnének még erősebben. Valamilyen szinten végvárakat is jelentenek, mivel az egyházakban és templomokban jelen van a magyar nyelv.

A beszélgetés végén Brenzovics László elmondta, hogy egyelőre semmi biztosat nem lehet mondani, de reményét fejezte ki afelől, hogy az országban rendeződnek a problémák.

A pódiumbeszélgetést fórum zárta, ahol a Németország felől tapasztalható magyarokra irányuló negativitás okára kerestek választ.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma