Kopogtató: szavaz még valaki a Csokikirályra?

Közeledik az ukrajnai elnökválasztás, és minden jelölt a maga módján tevékenykedik a választópolgárok kegyeinek elnyeréséért.

Volodimir Zelenszkij a nép gyermekeként emelkedne versenytársai fölé. Julija Timosenko úgy véli, hogy némi stílusváltás is elég lehet ahhoz, hogy Ukrajna legelőkelőbb székébe kerüljön. Az ország szétlopkodásában már sokat bizonyított gázhercegnőnek, a közvélemény- kutatások alapján, a negatív bizonyítvány ellenére is van esélye az elnöki poszt elnyerésére.

Petro Porosenko az egyházra, a nemzeti öntudatra apellál, olyannyira, hogy március 15-én részt vesz a Kárpát-Ukrajna kikiáltásának 80. évfordulójára rendezett huszti emlékünnepségen is.

Már egy hete sürögnek-forognak az emlékhely körül. Repülőgép helyett én a Kijev–Munkács vonatjáratot ajánlanám az ország első emberének, hátha az elnöki stábnak sikerülne kézre kerítenie a mozgó szerelvény – korábban kárpátaljai magyar érdekképviseletet is megrövidítő – láthatatlan tolvajait. Helikopter helyett pedig sétakocsikázásra invitálnám az elnököt a megyében, hogy tapasztalja meg az óriáskráterek hátgerincre gyakorolt „jótékony hatását”.

Kérdés, hogy a csokoládébiznisz királyának elég-e a tomosz, és a nacionalista vezérelv, hogy hatalmon maradjon.

– Ki is emelte meg a nyugdíjunkat, kedves? Csak rá kéne szavaznunk – hallottam még gyerekként több idősebb szavazó választással kapcsolatos politikai érvelését. Sokat gondolkodtam az utóbbi időben, hogy ma is elegendő lehet-e az 50-100 hrivnyás emelés, vagy dupla annyi csúszópénz azért a bizonyos ikszért. De rendre arra a következtetésre jutottam, hogy ha megkérdezik az adományozó nevét, azt is rég megérdeklődték már, hogy ki emelte több ezer hrivnyával a rezsiárakat, ki miatt nem tudják kiváltani a megfizethetetlen gyógyszereket, és nem kapnak megfelelő ellátást a kórházakban.

„Pallagi, Brenzovics agitált mellette!” – visszhangzik a fenti sorokra egy korábbi kopogtatónk kommentje. A mai Ukrajna látlelete mutatja legtisztábban, hogy bárki is nyerje az elnökválasztást, csak a posztja elfoglalását követően mutatja meg az igazi arcát. Mert az a Porosenko, akivel 2014-ben szerződést kötött a kárpátaljai magyar érdekképviselet, a jogaink, az anyanyelvhasználatunk és iskoláink védelmét ígérte. Most ez az ember és a kormánya minden írott és íratlan egyezséget felrúgva venné el az iskoláinkat, fosztana meg anyanyelvünktől, és küldené hűvösre azokat, akik az államnyelv ellen vétenek. Ez a személy hangoztatja előszeretettel, hogy Ukrajna az egyedüli európai ország, melynek lakói fegyvert ragadva harcolnak az európai értékekért, a kereszténységért és a szabadságukért. Nos, azt hiszem, sokan lemondanánk erről a nemes kiváltságról egy élhetőbb, békés, civilizált Ukrajna fejében, ahol emberként és nem járulékos veszteségként, mondjuk ki: ágyútöltelékként tekintenek a földjükért tenni akaró, az országért az életüket is feláldozó állampolgárokra.

Pallagi Marianna

Kárpátalja.ma