Legendák Kárpátalján: Tiszabökény és történetei
Sorozatunk múlt heti részében a Tiszahát egyik települése, Tiszafarkasfalva legendáját osztottuk meg az olvasókkal. Most lássuk, mit mesélhet a szomszéd település, a ma már Farkasfalvát is magába foglaló Tiszabökény.
Tiszabökényt 1230-ban, Buken néven említik először fennmaradt írásos emlékeink. 1971-ben egyesítették a már említett, vele teljesen egybenőtt Tiszafarkasfalvával. A két település a helyiek szemében egy is, kettő is: a mai napig használják mindkét elnevezést. A Tiszahát többi településéhez hasonlóan igencsak hagyományőrző nép lakja. Itt és a vele közigazgatásilag együvé tartozó Tiszapéterfalván és Forgolányban sem felejették el a nagy- és dédszüleink korából való szokásokat. A község egyik nevezetessége a XIII. század végén és XIV. század elején épített református templom és annak fa harangtornya.
A falut számos kuruc kori monda övezi. Ismerkedjünk hát meg velük!
A pálfüzesi kurucles
Bökény határában van Pálfüzes. Nem messze van a Rajter gyümölcsösétől. Nevéhez érdekes történet fűződik.
A múlt századokban ez a környék egy hatalmas füzeserdőből állt. Javában tartott a kurucháború. Egyszer a Pálffy-huszárok itt telepedtek le éjjeli pihenőre. Ők voltak azok, akik átálltak a labancok oldalára.
Lesben álltak itt, és várták a kurucokat, kik még nem értesültek arról, hogy a Pálffy-huszárok árulókká lettek.
Ezt megtudta egy újhelyi halász, fellármázta a közeli falu embereit és éjfél után átúsztak a Tiszán és lemészárolták az alvó Pálffy-huszárokat.
Rákóczi kémje
Bökény határában van egy tag, amelyet a nép Malomkertnek is nevez, de úgy is hívják, hogy Sándorvég.
Azért nevezik a Tisza partjának eme területét Sándorvégnek, mert itt fogták el a labancok a Sándor kurucot, Rákóczi híres kémjét. A tiszabecsi határban állomásozó labanc seregben teljesített álszolgálatot.
Amikor a labancok támadásra készültek volna, elhatározta, hogy rög¬vest hírt visz a Tisza túlsó oldalán táborozó kurucoknak. Amikor át akarta volna úszni a Tiszát, a labancok elfogták.
Vallatták, de nem tudtak semmit kiszedni belőle. Hallgatott, mint a sír. A labancok nem kegyelmeztek meg neki, hanem a kurucok szeme láttára felakasztották a Malomkertben egy diófára, így azóta is Sándorvégnek nevezik a helyiek ezt a dűlőt.
Rákóczi bökényi fája
Az egész környék ismerte ezt a hatalmas fát. A közszájon úgy forog, hogy ez a hatalmas fa nem egyéb, mint Rákóczi fejedelem nyárfája.
Az úgy történt, hogy amikor Rákóczi Ferenc seregével megverte Tiszabecs alatt a labancokat, akkor este hatalmas lakomát csapott kuruclegényeivel. Azt mondják, hogy oda a bökényiek is hivatalosak voltak.
Rákóczi kurucai hatalmas bográcstüzet gerjesztettek, aztán körülülték és szalonnát sütöttek. A lakoma után Rákóczi szalonnasütő nyársát a tisztás közepébe szúrta, és aztán reggelig mulattak.
Teltek, múltak az évek, és Rákóczi egykori nyársából sudár nyárfa lett.
Az öreg fa nemrég elpusztult, de csemetéi tovább terebélyesednek.
(A legendák megtalálhatók a Dupka György és Zubánics László által összeállított Szépasszony dombja című kötetben.)
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma